Az emlékezésről szól majd Lorán Lenke hétvégéje. A népszerű komika egyedül, a múltba utazva gondol majd azon szeretteire, barátaira, akiket elveszített élete során, köztük a szüleire és férjére.
– Gyertyát gyújtok a fényképük előtt és mélyen rájuk gondolok. Adózom az emlékük előtt – mondta a Borsnak a művésznő, aki azt is elárulta, egyáltalán nem hisz a szellemekben, így nem tart attól, hogy a halottak napján hívatlan szellemvendégeket kapna. Arról sem elmélkedik, van-e élet a halál után, de természetes az elmúlás gondolata őt is foglalkoztatja.
– Én csak azt szeretném, ha a jóisten majd kegyes lenne hozzám, amikor eljön az én időm, és egy csillagzatra költözöm. Addig is elalvás előtt mindig fohászkodom, hogy békességben és nyugalomban élhessek. Most köszönöm szépen, jól vagyok.
Ha nem tudnánk az életkorát, meglepődnénk, hogy a vidám, örökmozgó komika már a nyolcvannyolcadik életévét tapossa. Persze a humorát sem kezdte ki az idő.
– Szerencsére kemény fából faragtak, de kinek és minek próbáljak fiatalabbnak látszani? Annyi vagyok, amennyi – viccelt. – Idős napjaimat itthon töltöm, sokat olvasok, ha hívnak, játszom, és azt kell mondjam, a nézők nem szoktak csalódni bennem. Szerencsére magányos sem vagyok, a fiam és az unokám is rendszeresen látogat. Amikor pedig társaságra vágyom, lesétálok a kávéházba, és iszom egy kávét.
