Szorcsik élettársa: több férfival találtam Vikit

– Hirtelen jött a szerelem, a gyermekáldás. Sosem volt harmonikus a kapcsolatuk?
Klötzl András: – De volt. Viki autót keresett, ráírtam, hogy talán tudok neki segíteni. Egymásba szerettünk, egy hónap múlva pedig már babát várt. Andriska születése után, két éve kezdett megromlani a kapcsolatunk. Az életünkben felbukkantak férfiak Viki múltjából, a bizalom pedig eltűnt közöttünk. Aztán jött az újabb baba. Hosszas töprengés után döntöttünk úgy, megtartjuk, és rendbe tesszük az életünket. A lányunk, Zara ideig-óráig segített is ebben.

– A családon belüli szerepek addig rendben voltak?
– Viki sosem dolgozott. Azt gondolom, a nőnek a gyereknevelésben, háztartásban van teendője. És volt idő, amikor jól ment ez neki. Ám a második év után folyton a telefonját nyomkodta. Főzni szinte sosem főzött, mindennap vittem nekik az ebédet, a vacsorát.

– Fogyásával, égési sérüléseivel került a címlapokra.
– Nem a kapcsolatunk miatt fogyott, az biztos. Elismerte, orvosi segítségre van szüksége. Ezt mondta nekünk a magánorvosunk is. Bár ő úgy látta, Viki gondjainak eredete mentális. Javasolta is, keressünk szakembert.

– Miért verte meg őt?
– Ezt kikérem magamnak! Sem őt, sem más nőt nem bántottam soha. Sőt, akik ismernek minket, pontosan tudják, mit gondolok a párkapcsolatokról. Az elmúlt években Viki számos ballépést elkövetett. Sokszor le is bukott, de én kivétel nélkül mindent megbocsátottam. Mindig az vezérelt, a gyermekeim családban nőjenek fel.

– Miért szakított akkor önnel?
– Nem közölte velem, hogy vége. Csak az elmúlt napok újságcikkei alapján gondolhatom ezt. Hogy mikor és hol romolhatott meg végérvényesen? Elmesélem. Gyakran jártunk a szüleimhez, vidékre. Így nyáron vettem ott is egy házat, legyen egy külön helyünk, egy másik otthonunk, ha ott vagyunk. Nyáron le is mentünk egy fesztiválra, de Viki este annyira belefeledkezett a buliba, hogy azt is elfelejtette, ő anyuka, akinek párja is van.

– Csak nem megcsalta?
– Nem jelentek ki ilyet a gyermekeim anyjáról. Mindenesetre eltűnt, és férfiak társaságában találtam rá. Megpróbáltam hazavinni, de az autóban szóváltásba keveredtünk. Majd otthagytam, és hajnal négykor hazamentem. Ő kilenckor ért haza, és mások látták, mit csinált addig. Ezt követően három napig hozzám se szólt már. Majd negyedik nap közölte, átmegy a nővéréhez, hétvégéig ott lesz. Nem volt ellenemre, mert vidéken, a szüleimnél volt dolgom. Szombaton már nem értem el őt, csak a kisfiamat, a testvére telefonján keresztül. Sírt. Azt mondta: apa, gyere értem, anya elment! Azonnal kocsiba ültem és elhoztam a két gyereket. Azóta nálam vannak.

– És az anyjuk?
– Az ominózus buliban megismert valakit, azzal lépett le aznap. Azóta, több mint egy hónapja, nem jött, hogy megnézze a gyerekeket. Két hét után SMS-ben érdeklődött, mikor jöhetne, és meg is írtam: bármikor! De csak most, kedden, egy fotóssal és újságíróval jött, hogy elvinné a kisfiát. El is vitte, de egy óra múlva visszahozta.

– Hogy viseli ezt az időszakot?
– Az első két hét nekem is nehéz volt. Gyakran vittem a gyerekeket kirándulni, wellnessezni, hogy a lehető legkevésbé érezzék a változást. Eleinte kérdezték, hol van anya. Azt mondtam, majd jön, dolgozik. Az egyik ilyen kirándulás után úgy értünk haza, hogy az otthonunk szinte üres volt. Viki elvitte a gyerekek összes cuccát. Nem szeretnék vele rossz viszonyt, a gyerekeknek is szükségük lenne rá. De ha nem jön, nem tehetek ellene.

– Hogyan tovább?
– Reggelente Andrist elviszem az oviba, Zarával meg a bölcsiben vagyok délig, most van a beszoktatás. Délután megyek értük, majd programozunk, fürdetek, altatok. Nem unatkozom, de ez a dolgom, örömmel teszem. Pedig egy társra, felelősségteljes anyára lett volna szükségem. Nekem és a piciknek is. Egyébként meg állok a bírósági tárgyalások elé, mert bizonyítani tudom az igazam, és számomra a legfontosabb úgyis az, hogy a gyermekeimnek jó legyen. Egyébként nincs ínyemre, hogy a kettőnk ügye a nyilvánosság elé került, de szeretném, ha ezt a jövőben egymás között rendezhetnénk. Az engem ért vádak miatt azonban meg kellett védenem magam, és részemről ezzel itt most le is zárnám ezt az ügyet. (Jegyzetünk itt.)