Generációk nőttek fel alakításain, és tele van ötletekkel. Az egyik például, hogy megírta a Jó estét nyár, jó estét szerelem folytatását.
Nagy álma még egy óriási, maradandó siker. Az ország Láng Vincéjének több ötlete is van, hogyan tudná tervét kivitelezni. Aktív nyugdíjas életet él, üresjáratot nem engedélyez magának. Hetven év…
Hát ez nemrég annyi lett! Bevallom őszintén, van, amikor azt mondom: jó ez a negyvenöt. Máskor meg azt, lehet, nem érzem a hetvenet, de a hatvanat igen. Minden attól függ, hogyan ébredek fel, épp milyen munkát végeztem, aludtam-e rendesen, jó vagy rossz napom volt-e. Hálás vagyok a sorsnak, amiért jó fizikummal áldott meg, és fiatalabb kollégáim szavait idézve, simán le tudok tagadni egy tízest. A sportnak, a belső tartásomnak, az életvitelemnek köszönhetem mindezt. Igyekszem megadni a testemnek, lelkemnek azt, amit kíván.
És mit kíván?
Pihenést, munkát – ez utóbbi nagyon fontos. Nem jó otthon ülni! Bár, ha nincs munka, akkor is elfoglalom magam. Nagyokat sétálok, futok a kutyámmal. Az utóbbit mostanában kevesebbet, fel is szedtem pár kilót. Kertészkedek, ültetgetek, locsolgatok, és nézem, ahogy a virágok növekednek. A fe- nyőim visszabeszélnek hozzám, és roppant kritikusak. Ha kihagyom a locsolást, nagyon szidnak, súgják, ne csináljak ilyet többet. Sokat írok, olykor a fióknak, de annyi baj legyen. Eddig hét könyvet írtam és színdarabokat is alkottam. A Börtönszínház művem a Broadway-ig jutott. Elhoztam vele a legjobb férfialakítás díját. Angol nyelven száz percet játszani nagy kihívás. Én németes, latinos és oroszos voltam. Az angolt viszonylag későn, úgy hat-nyolc éve vettem fel, és egyelőre társalgási szinten használom. A lényeg azonban a család, köztük az unokák és a barátok szeretete.
Szeret írni?
Csodálatos élvezetet ad nekem, dacára, hogy nem tartom magam írónak. Színművész vagyok! Keményen és kegyetlenül, és csak az! Azonban, annyi gondolatfeleslegem van, hogy muszáj írnom.
Azt mondja, akkor ír, ha van ideje. Sok szabadideje van, vagy úgy is kérdezhetném, hogy sok munkája van?
Sok nincs, de van éppen elég. Két színdarabban játszom, Az egyik a Bolha a fülben, a másik a Délután legjobb. Nagyszerű kollégákkal vagyok körülvéve. Ezen kívül sokat szinkronizálok. Többen ezt alantas munkának gondolják, szerintem pedig nemesíti a nyelvünket. Aztán hét nagy tervvel készülök a jövőre. Ennyi vasat tartok a tűzben. Szeretnék még valami igazán maradandó, nagy sikert alkotni az életben. Csak ezt nagyon nehéz.
Láng Vincés sikerre gondol? Ön a mai napig az ország Láng Vincéje.
Igen, de voltam én Palacsintás király is és még oly sok minden más. Büszkén mondom, generációk nőttem fel rajtam, beégtem az emberek szívébe. A pályámon gyakorolhattam az ars poetikámat, vagyis, hogy egy színésznek a végletektől a végletekig kell játszani.
Árulja el legalább egy ötletét.
Megírtam a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darab folytatását. A történet negyven évvel később folytatódik. Ha szerencsém van, akkor ebből lesz valami. Nagyon izgalmas.
Színészetet oktat...
Kommunikációs és színi stúdióm van. Főleg azokkal a gyerekekkel foglalkozunk, akik kukák, nem mernek megszólalni. Hatalmas élményekkel gazdagodunk mindannyian. Volt egy fiú. Sokáig nem szólalt meg. Speciális helyzetgyakorlatokat kapott, feloldottuk a gátlásait. Állandóan dúdolgatott, de hangosan nem volt hajlandó énekelni. Aztán, amikor végre megtette, kiderült, hogy hatalmas hangja van. Most az Operettszínházban Kocsis Dénes néven játssza a főszerepeket.
Kedvenc kávézójában ücsörgünk. Kivel szokott ide járni?
Vili bácsival, azaz Várkonyi András barátommal. Elüldögélünk itt, megiszunk egy üveg bort, és megváltjuk a világot. Szolid polgárember vagyok. Nem váltam el, nem vertem agyon senkit. A műbalhé nem az én világom.
