Vajna: Öngyilkos lett a fiam, hogy mi ne szenvedjünk

A kormánybiztos őszintén beszélt fia halálával kapcsolatos érzéseiről Kadarkai Endrének az Arckép című műsorban az Echo Tv-n, írja a Blikk. A vasárnap adásba kerülő műsorban a producer az elmúlt nyolc évben átélt fájdalmakról és érzésekről vallott úgy, ahogy eddig még soha.

A huszonhat éves Justin 2007-ben végzett magával, mert addigra skizofréniája annyira elhatalmasodott rajta, hogy már képtelen volt önállóan irányítani életét.

– Sajnos a skizofrénia olyan betegség, amelynek a legnépszerűbb folyamata, hogy öngyilkosságba torkoll. Ez egy nagyon szomorú dolog, általában fiúkon, 19–25 év között jön ki. Fura, mert az életedet leéled, mint egy tinédzser, mindenben nagyon jól teljesítesz, és akkor egy nap felébredsz, és nem tudsz tisztán gondolkozni. Zajokat hallasz, nem tudod, hogy mi történik veled – mesélte a kormánybiztos, aki a kétségbeesés helyett a megoldás próbálta megtalálni, hogy fiával ne történhessen meg a legrosszabb.

Mivel erre a betegségre nincs gyógyír, hiába keresték fel a legkiválóbb szakembereket és folyamodtak különböző módszerekhez, hogy megtalálják a megoldást, Justin állapota nem javult.

– Nagyon közel álltam a fiamhoz, úgyhogy ő látta, hogy a mamája és a papája szenved, azért mert neki ilyen betegsége van, és elképzelhető, hogy ez volt az ő legerősebb motivációja az öngyilkosság felé. Lehet, hogy ő nem akarta, hogy mi szenvedjünk amiatt, mert ő nem tudja magát eltartani, nem képes magával foglalkozni, holott két héttel azelőtt még képes volt rá. És ez annyira megdöbbentette, hogy lehet, hogy ő minket akart megmenteni ennek a jövőjétől. Az édesanyjával együtt mindketten ezt gondoljuk. Ez nem kiút a tragédiából, hiszen Justin mindennap velem van, de egy elfogadható ok a fejemben, ami kicsit megnyugtat.

Kevés rosszabb dolog létezik annál, mint mikor a szülő saját gyermeke szenvedésének szemtanúja, utána pedig még a halálát is túl kell élnie. A producer próbál valamilyen magyarázatot találni arra, hogy miért történhetett ez az egyébként teljesen normális életet élő fiával, hogyan omolhatott össze élete, egyik napról a másikra. Nem akar felejteni, de változtatni nem tud a történteken, ezért csak egy módon képes feldolgozni a feldolgozhatatlant.

– Nem is akarok túl lenni a tragédián. A fiam velem van mindennap. Minden órában, minden percben jelen van az életemben, és amikor visszagondolok, nagyon pozitív élményeim vannak azokról az időkről, amit együtt töltöttünk.