Húszévesnek érzi magát, néha még fegyelmeznie kell a fiát, Ganxsta Zolee-t. Kassai Ilona dinamikus, energikus, közel a 90-hez is. Autóba már nem ül, de a lábai jól bírják.
Korát meghazudtoló módon dolgozik és tartja a kisunokája által diktált tempót Kassai Ilona. Ganxsta Zolee 87 éves édesanyjával meglepetésünkre egy illegális zeneletöltéssel kapcsolatos kerekasztal-beszélgetésen futottunk össze fia és unokája társaságában.
– Zoli felajánlotta, hogy szinkron után hazavisz a kocsijával, mert felbontották az utcánkat, ne kerülgessem a gödröket. Amúgy gyalog megyek már mindenhova, régen autóval közlekedtem, de egy ideje már nem merek vezetni az őrült sofőrök között – árulja el a Kossuth- és Jászai-díjas színésznő. – Gyalog megyek a dolgaimra inkább. A lábaim jól bírják szerencsére. Van olyan szinkronstúdió, ahol a negyedikre kell felgyalogolnom, mert nincs lift – sorolja energikusan és vidáman Ilona, majd témát vált.
– 1961 óta szinkronizálok, de megalázó, ahogy ma kezelik ezt az egész szakmát, és minket szinkronszínészeket. Több kollégám azért hagyta abba a szinkronizálást, mert nem tud feljutni a saját lábán a stúdióba. Én is néha ugyan elesem, tavaly csúnyán össze is törtem az arcom, de szerencsére már nyoma sincs. Pedig nagyon ronda zúzódások voltak. Különben belül húsznak érzem magam még ma is, de ha tükörbe nézek, akkor azért látszik, hogy nem vagyok már mai nagylány, kinézek vagy hatvannyolc évesnek – viccelődik Ganxsta Zolee anyukája, majd rászól a fotósokkal bohóckodó fiára, ne mutogassa nekik a középső ujját.
– Amikor velük vagyok, akkor tulajdonképpen két gyerekre vigyázok, de leginkább csak a Zolit kell fegyelmezni, ne rosszalkodjon. Az unokám egy áldott jó kislány, és nagyon okos, három dicséretet is kapott év végén – teszi hozzá büszkén a művésznő.
