A Jóban Rosszban rosszfiúját alakító színész éppen válása kellős közepén van. Seres Dániel kendőzetlen őszinteséggel mesélt arról, milyen érzések kavarognak benne. A fia még csak kétéves...
– Az ön által megformált karakter, Fehér Roland a sorozatban igen durván bánik a nőkkel. Mennyire tud azonosulni a karakterrel?
– Semennyire. Ha az ember anyagyilkost játszik, attól még nem próbálja ki, hogy az milyen lehet. Vagy amikor Caligulát játszom, akkor sem próbálom ki előtte, hogy milyen lehet romba dönteni egy világot. Mégis: a színésznek az a feladata, hogy valahonnan előbányássza ezt az énjét, mert mindenkinek járt már hasonló gondolat a fejében, amivel tud egy kicsit azonosulni. Ez egy érdekes játék, de természetesen nem követem a magánéletemben Fehér Roland példáját.
– Milyen az ön valódi viszonya a nőkkel?
– Azt gondolom, hogy jó társ vagyok, de az élet most épp nem ezt bizonyítja. Viszont az biztos, hogy apának tökéletes vagyok.
– Milyen a jó társ?
– Minden nőnek és férfinak az a jó társ, akire épp ebből a szempontból szüksége van. Ha az a jó, hogy folyamatosan csöpögjenek, akkor az a jó társ, ha az, hogy egy szót se szóljanak egymáshoz, akkor az a jó társ. Abból, hogy az ember „társas lény”, nem következik az, hogy csak egyféle társat kereshet magának. Ugyanúgy lehetnek „társak” a barátok is. Egy párkapcsolat nem szólhat 0–24 órában a másikról. Nem szabad, hogy problémát jelentsen, ha az egyik félnek van a párjától független magánélete is. Ha valaki el akar menni sportolni, kettesben akar maradni a gyerekével, haverokkal, az nem lehet baj és vita tárgya, mint ahogy az sem, ha éjfélre vagy hajnali kettőre ér haza. Ehhez kell bizalom, aminek nem tudom, mik a határai. Hogy meddig terjedhet a szabadság, és hol kezdődik a bizalomvesztés, azt mindenki maga dönti el.
– Az önök házasságában ezek voltak azok a hibák, amik végül a váláshoz vezettek?
– Igen, ezek lehettek hibák, de az biztos: nem volt hiba, hogy én vagy a „leendő volt feleségem” rossz szülők lennénk. Elég sok válást láttam a környezetemben, de olyat, mint az enyém, még nem. Nyilván a saját bőrömön megtapasztalva erőteljesebb az érzés. Az esetek többségében egy pár azért válik, mert mint férfi és nő már nem tudnak kijönni, de ez nem azt jelenti, hogy anyaként és apaként is megbuktak. Számtalanszor megbukunk egymás előtt, barátként is, de szerintem ez nem probléma. Ha bocsánatot kér valaki, belátja, hogy hibázott, és változást ígér, akkor ezeket a hibákat meg kell bocsátani, és tovább kell lépni. Azt gondoltam, dolgoztunk ezen a kapcsolaton, hogy megmentsük, ehelyett kész tények elé lettem állítva.
– Mennyire nehéz döntés kimondani azt, hogy el kell válni?
– Ez nem egy döntés, ez egy folyamat. És a folyamatnak a vége egyfajta lépés, amiben a legfontosabb az, hogy a gyerek ne sérüljön. Érthető, ha férfiként és nőként két ember eltávolodik egymástól, de apaként és anyaként soha nem fognak, esetleg ha a közös gyerek felnő. Egy válásban sokat segíthet, ha a férfi és a nő sérelmein felülemelkedve apaként és anyaként kezd el beszélgetni. Ezt a helyzetet én egyelőre nem ismerem. Pedig jó lenne egy ilyen viszonyt kialakítani, mert ameddig a gyerek a nő kezében fegyver, a férfinak meg csak annyi fegyvere lehet, hogy amit odaadott, azt odaadta, amiről úgy gondolja, hogy az övé, azt megpróbálja megtartani, addig nincs normális viszony. Arra viszont büszke vagyok, hogy a mi gyerekünk feje fölött egyetlen hangos szó nem hangzott el.
– Lehet egyáltalán békésen válni?
– Nem tudom. Ha 30-40 év után derül ki, hogy nem működik, akkor a gyerekkérdés nem nyomja a két ember vállát, és akkor legfeljebb az a kérdés, hogy ki jön kinek egymillióval. Azt az ember kibírja két hétig, aztán békével elválnak. De amíg egy gyerek közös felügyeletéről kell gondoskodni, addig ez aligha lehetséges. Illetve csak akkor, ha nagyon erős elhidegülésről van szó. Nálunk nem így történt, villámcsapásként ért, hogy a „leendő volt feleségem” válni akar.
– Érdemes lehet együtt maradni a gyerekért?
– Biztos, hogy nem. A fiamból kiindulva, mint minden gyerek, szinte mindent befogad. A gyerekeknek olyan erős a ráérzőképességük, olyan mérhetetlenül szivacs az agyuk és a lelkük, hogy mindent érzékelnek.
– Lehet az egykor férfi-nő, most már csak apa-anya kapcsolatból újra férfi-nő kapcsolat?
– Ha annyira okosak a felek, hogy az elkövetett hibákat meg tudják beszélni, és ezeket a küszöböket át tudják lépni, akkor nyilván lehet. Nálunk ezt reménytelennek látom, már csak azért is, mert azt tapasztalom, hogy egy válás során a nők apai mivoltukban is megpróbálják a férfit megsemmisíteni. Pedig minden apában megvan az anyai ösztön is. Az apaság ugyanolyan erős kapocs, mint az anyaság, következésképpen minden, ami a gyerekemmel kapcsolatban fájdalom, az felnagyítódik. Lehet, vannak olyan férfiak, akik ezt izomból le tudják tolni, én nem.
– Mi tud segíteni egy válási procedúrában?
– Ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy van anyja vagy a barátai, akik meghallgatják, és odamehet sírdogálni, az nagyon jó. Sokat tud segíteni az is, ha az ember megfelelő időt tölthet a gyerekével, amitől automatikusan ellazul.
– Szinte rajongásig szereti a kisfiát. Hogyan tervezi a jövőben a gyereknevelést?
– Ha a két fél tudomásul tudja venni, hogy ez a helyzet, és kész, viszont fel tudják nevelni a gyereket anyaként és apaként, akkor a gyerek is boldog lesz. Én legalábbis ezen fogok dolgozni, és biztos vagyok benne, hogy az édesanyja is. Viszont minden válás körüli vagy utáni helyzeten rengeteget tudnak rontani azok, akik megpróbálnak beleszólni. Volt olyan időszak, amikor rettenetesen szarul voltam mostanában, de ez még jót is tesz a férfiember sármjának. Helyesen bele lehet őszülni egy válásba. Voltak olyan pillanatok, amikor négy cikluson keresztül ültem az autóban a pirosnál a sor elején, nem érdekelt, hogy dudálnak mögöttem, mert éppen azon gondolkoztam, hol rontottam el az életemet. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem éri meg, hogy hetente vagy kéthetente, amikor láthatom a fiamat, azt érezze, hogy valamiért nem rá figyelek. Már jól vagyok, nagyon szeretem a munkámat, a sorozatot, a színházat, a szinkront. Ilyenkor mindig valamibe bele kell menekülni, nem esztelenül, de a rendszeresség fontos az ember életében. Erre pedig a munka kiváló megoldás. Viszont továbbra is haragszom, elsősorban magamra. Mindenki követ el hibákat, egy válásnál pedig mindkét fél egyformán hibás. Két bukott fél van. A férfi és a nő.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
