Celeb

Kasza Tibor: Simogatni való kölyökkutya vagyok - interjú

Létrehozva: 2015.04.18.

Sokan csak a humoros, nagyszájú oldalát ismerik. A TV2 Kasza! showjának névadó-műsorvezetője, Kasza Tibi azonban nagyon is tud komoly lenni. Például, ha szerelméről, és élete társáról, Andiról van szó, akit mindenkivel szemben védelmez.

Andi előtt sokáig egyedül volt. Mi volt ennek az oka?

Természetes, hogy egy nagy szerelmet meg kell, hogy előzzön egy hosszabb pihenőidőszak. Előtte társfüggő voltam, kapcsolatból kapcsolatba vándoroltam, kevés olyan időszak volt, amit huzamosabb ideig egyedül töltöttem. Az Andi előtti időszakban világot láttam, Kínába is ellátogattam, megtanultam egyedül lenni. Életem egyik legértékesebb időszakának tartom ezt, megéltem az egyedüllétet, megtanultam nem félni tőle. Fontos, hogy egyedül is tudjuk jól érezni magunkat, és ne pánikból ugorjunk bele egy kapcsolatba. Ez az időszak tett alkalmassá arra, hogy utána teljes emberként tudjak részt venni egy újabb nagy szerelemben.

Ez idő alatt nem is volt nő az életében?

Voltak próbálkozások, de nem mindenáron görcsöltem azon, hogy egy komoly párkapcsolat jöjjön, csak éltem az életemet. Tudatosan nem kerestem semmit.

Hogyan érkezett az életébe Andi?

Mielőtt személyesen megismerkedtünk, már egy éve váltottunk pár levelet. Egy közös ismerősünk fotóján láttam meg, nagyon megfogott, de nem nagyon érdekeltem őt. So­káig udvaroltam a távolból. Amikor viszont az első találkozás megtörtént, az villámcsapásszerű volt.

Innentől pedig felgyorsultak az események, úgy tudom, egy hét után össze is költöztek.

Elég hamar éreztük, hogy valami fontosat találtunk a másikban. Andiban az értékrendje fogott meg. Nem tudnék együtt lenni egy olyan nővel, aki éjjel-nappal a műkörmével és a póthajával van elfoglalva, ezektől a csajoktól a hideg ráz. Andi klasszikus vidéki lány, aki tudja, hogy mit jelent családban, egymásra utalva élni. Romlatlan, házias, és mindamellett, hogy gyönyörű, gondot visel a párjára. Olyan nő, akivel tudsz és akarsz is együtt élni. Hiába lett volna gyönyörű, ha ezt az anyatípust nem találom meg benne. Egy simogatni való kölyökkutya vagyok, fontos, hogy a páromhoz oda tudjak bújni, biztonságot tudjon adni. A páromnak egyszerre kell lennie szeretőmnek, pszichológusnak, anyának, havernak. Andi nagyon éles eszű lány, mindenben ki is kérem a véleményét.

Majdnem egy évig udvarolt Andinak. Meddig várt volna rá?

Nem tudtam, hogy várok rá, inkább kíváncsi voltam. A találkozásra vártam inkább, nem sejtettem, hogy ebből nagy szerelem lesz. Ahogy egy dalban el is mondtam, nekem az lett a sorsom, hogy soha ne adjam fel, amit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell. Nem szok­tak az ölembe hullani az igazán értékes dolgok, mindig azt érzem, hogy tenni kell érte, sokszor többet is, mint másoknak. Viszont
emiatt jobban meg is becsülöm, amit kapok.

A képernyőn nagyon magabiztosnak tűnik. Otthon ki hordja a nadrágot?

Andi nagyon karakán, vagány csaj, de ettől függetlenül azt hiszem, én; de egészséges az egyensúly köztünk, nem nyomjuk el egymást. Rengeteg időt töltünk együtt, együtt is dolgozunk. A véleménye mindenben az első és a legmeghatározóbb nekem, ő az első számú kritikusom. Klasszikus családfenntartó vagyok. Nem vagyunk házasok, de nincs enyém-tiéd. Minden, ami az enyém, automatikusan az övé is. Soha nem is értettem azokat a kapcsolatokat, ahol külön kassza vagy házassági szerződés van.

Terveznek egyébként házasságot?

Nekem nem jelent sokat a házasság intézménye, 37 éves vagyok, és még sosem volt rajtam házasodhatnék. Nem biztosít semmiről, nem ad pluszgaranciát. Az, hogy szeretjük egymást és együtt vagyunk, elhatározás, minden közös, csak közös út van. Anyagilag, érzelmileg, szakmailag, emberileg mindenben egy egységet alkotunk. Én ezt ugyanolyan mély dolognak tartom, mintha házasok lennénk. A párom a családom ettől függetlenül is, ezen nem változtat egy aláírás. Andinak, mint minden nőnek, vágya, hogy fehér ruhában vonuljon; ha egyszer oltár elé állunk, akkor az ezért lesz.

A gyerekvállalásban is ennyire hatá­rozott?

Biztos vagyok benne, hogy lesz gyerekem, de a mostani életvitelem túl zilált. Amióta forog a show, nincs két összefüggő normális napunk. Nem akarom azt, hogy a gyerekem úgy nőjön fel, hogy „apu ideges, mert valami nem volt rendben a vágáson”, vagy „apu most nem játszik veled, mert rossz lett a nézettség, és akkor feszült”. Ha egyszer ebbe belevágok, akkor mindent beleadok. Elválni nem fogok, a gyereket magára hagyni soha nem fogom, az én gyerekem egy szép, teljes családban fog felnőni, és teljes figyelemben. Egy olyan harmóniában, ami nekem gyerekként nem adatott meg. Zaklatott volt a gyerekkorunk, amiben erősen jelen volt a nélkülözés. Andi kifejezetten jó anyatípus, ha azt mondanám, hogy jöhet a baba, biztosan vállalná.

Úgy veszem észre, teljes szimbiózisban élnek. Van, ami meg tudná bontani ezt az egységet?

Azt remélem, hogy ez a kapcsolat örökké tart, de minden kapcsolatban benne van, hogy egyik nap úgy ébredtek, hogy tovább kell menni. Tudni kell a másikat elengedni, viszont én túlságosan ragaszkodó vagyok. Ha úgy is érzem, hogy vége van egy kapcsolatnak, akkor is megpróbálom megmenteni. Ebből a szempontból is kölyökkutya vagyok, ameddig nem dobálnak kővel, megyek a nő után. Ilyen értelemben mindig a nők voltak érettebbek, józanabbak, általában ők mondták ki, hogy vége. Rosszul is vagyok utána, mélyre kerülök, meg is élem ezeket, nem próbálok úgy tenni, mintha nem fájna. Nem szégyen azt mondani, ha valami rosszulesik, bánt.

Ez a ragaszkodás miben mutatkozik meg a hétköznapokban? Mennyire romantikus?

Nem éneklem otthon a Vallomás című dalt egy csokor vörös rózsával… Elmenni egyet sétálni kézen fogva vagy a páromnak főzni valamit, az életemnek a legjavát adni neki, nekem ez a romantika, nem a szívecske alakú bonbonok.

Mennyire része a kapcsolatuknak a féltékenység?

Andi ebből a szempontból is nagyon érett. Tudja, hogy a színpadi létnek része a játék, a vibrálás, éreztetni a női rajongókkal, hogy fontosak. Ha minden nővel elutasító lennék, ha oda sem néznék a közönségre, az a végét jelentené a karrieremnek. És fordítva, én sem vagyok féltékeny, és nem azért, mintha annyira biztos lennék magamban, hanem azért, mert ha valaki menni akar, menni fog, akkor is, ha belenézek a telefonjába. Ha már találtam ott valamit, akkor már úgyis vége… 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek