Nem mindennapi történetet köpött ki az élet magából, egyenesen a Bors szerkesztőségéig repült a méretes titok.
Egyik olvasónk jelezte, hogy az Éden Hotel már kiesett kebelcsodáját régóta ismeri. Igaz, akkor még nem volt ilyen hangzatos neve.
– Az iskolában, ahová jártunk mindenki Jankának szólította, Janka volt a neve – mondta informátorunk. – Sőt, a vezetékneve sem az volt, mint ma. Erre emlékeznék.
Telefont ragadtunk, hogy kérdőre vonjuk Pecija Snjezanát, aki nem tagadta, informátorunknak igaza van.
– Édesapám bosnyák, édesanyám magyar. Itt születtem, és azon a néven anyakönyveztek, amit ma használok. Ha fiú lettem volna, Janko lett volna a keresztnevem, s mivel nem voltam kibékülve jó ideig a nevemmel, Jankának szólíttattam magam. Az iskolatársak, tanárok, körülbelül tizenöt éves koromig mindenki így hívott. Aztán jöttem rá, milyen szép a nevem – mondta Snjezi a Borsnak.
