Megdöbbentően jó színészi játékot láthat a közönség Bereczki Zoltántól. Az Operett hajdani könnyed bonvivánja mára elképesztő mélységig képes egy embert megjeleníteni a színpadon – adott esetben egy veszélyes őrültet. Döbbenetes, de igaz: ahhoz, hogy valaki egy ilyen karaktert képes legyen eljátszani, át kellett esnie bizonyos magánéleti változásokon, netán drámákon.
Tény, még a legközelebbi családtagjai sem látták soha eltorzult arccal üvölteni az egyébként halk szavú Bereczki Zoltánt. Most azonban változott a világ, a színész életében először szabadjára engedi azokat az érzelmeit, amelyeket – a legelkeseredettebb pillanataiban – eddig a lelke mélyén titkolt. A színész azt mondja, a magánéleti boldogság, aztán a törés segítette ahhoz, hogy bátran meg merje élni az indulatait. Ezért vágott bele a Lepkegyűjtő című darabba.
– Megrázó élmény a saját lelked sötét oldalával találkozni – mondja Bereczki Zoltán, aki a Lepkegyűjtőben alakított főszerepe kapcsán beszélt az érzéseiről a Borsnak. – Életem egyik legnagyobb kihívása elé állítottam magam azzal, hogy belevágtam a pszichothrillerbe, no de egyáltalán nem azért, mert annyira nehéz lenne átszellemülni gonosz és indulatos nőrablóvá. Sőt...
Bereczki időnként kis szünetet tart, magába néz. Nem könnyű arról beszélni, hogy valaki a magánéleti drámáit adja ki magából teljes őszinteséggel, kitárulkozással a színpadon.
– Azért nehezen megugorható akadály, mert találkoznom kellett az igazi önmagammal – folytatja a színész. – Egy nagyon kemény önismereti tréningen vagyok túl, és az életemben ezzel olyan kilométerkőhöz értem, amire mindig emlékezni fogok – mondja. – Pszichopatát játszani izgalmas kaland, egy nagy felismerés, hiszen egy idő után ráébred az ember: az a gonosz férfi, aki egy kiszolgáltatott, gyenge lányt kínoz: te magad vagy. Én magam vagyok. Az is én vagyok.
Bereczki azt mondja, hogy csak most ébredt rá, milyen sokat változott 2004. január 23. óta.
– Akkor mutattuk be a Rómeó és Júliát az Operettszínházban – emlékszik vissza a Szinetár Dórával megért sikerekre. – Ha megnézem a régi képeket, ott még nyoma sem volt (vagy nem tudtam róla) a sötétebbik énemnek. Ma már egészen más ember vagyok, sokkal érettebb, tapasztaltabb.
Újabb kis szünet, újabb önvizsgálat:
– Ha nincs az elmúlt tíz évem, a boldogságom és a szomorúságom, akkor nem tudnám eljátszani ezt a szerepet. Nem titok, hiszen mindenki tudja, hogy a magánéleti boldogság mellett igen komoly csalódás is ért – ami nem múlt el nyomtalanul. Mindez a személyiségem részévé vált, olyan emberré alakított, amilyen most vagyok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.