Sírógörcsöt kapott Gáspár Győző

Tegnap délután végső búcsút vettek Gáspár Győző édesanyjától, Marika nénitől. Az asszonynál augusztusban diagnosztizáltak daganatos betegséget és bár az orvosok mindent megtettek a gyógyulásáért, hétfőn, szerettei körében elhunyt.

Temetésére a roma hagyományok szerint került sor Nógrádmegyerben, ott, ahol gyermekkorától haláláig élt. A szemerkélő eső és metsző hideg ellenére a falut ellepték a gyászolók, akik megrendülten álltak a hatvanéves asszony hófehér koporsója mellett. Jóval a szertartás kezdete előtt a közeli családtagok, Győző, a testvére, Zsolti és az édesapjuk már köny-nyeikkel küszködve álltak a ravatalnál. Evelin Luxemburgból érkezett haza a temetésre.

– Olyan önző ember voltam. Ez a tragédia megváltoztat. Gyerekként gyakran álmodtam azzal, hogy meghal és le kell engedni a földbe – mondta elcsukló hangon Győzike. – Addig nem halt meg, míg ki nem békültünk Zsoltival.

A szertartást katolikus pap celebrálta, majd a család egyik közeli barátja búcsúzott a sokak által szeretett asszonytól. A másfél órás temetést végig halk zene kísérte.

Zámbó Krisztián a Csak a jók mennek el című dallal köszönt el az elhunyttól, míg Mága Zoltán hegedű-, Galambos Lajos trombitaszóval tisztelgett. Rajtuk kívül Mohamed Fatimát és Fásy Ádámot fedeztük fel a gyászoló tömegben. A koporsót idősebb Gáspár Győző és két fia úgy kísérte a kriptához, hogy végig rajta tartották a kezüket, majd a sírhely előtt térde rogytak mély fájdalmukban.

A szertartás után a gyászolók a mécsesekkel díszített, sátorral kibővített Gáspár-rezidencia felé vették az irányt, ahol az elhunyt tiszteletére halotti tort ültek. A vendégeket a roma hagyományokhoz híven töltött káposztával, pacallal, rántott hússal, marhapörkölttel és fasírozottal várták.