Koós János: hiányoznak a barátok

Ötvennégy éve lé­pett fel először Koós János, sikeres életpálya van mögötte, legendákkal dolgozott együtt.

– Amikor együtt mentünk vi­déki fellépésekre, és hajnali fél négyre értünk vissza a fővárosba, nem hazamentünk, hanem a Moulin Rouge-ba – mi úgy hívtuk, Mulájn –, onnan a Piperébe – azaz a Pipacsba –, reggel hatkor pedig átsétáltunk a Jereván bárba – mesélte a régi időkről az énekes.

– Csak a nevetésről szólt az életünk. Egyszer Latinovits Zoli eljött értem autóval, és behúzott kézifékkel ment az emelkedőn, nehogy „megugorjon” a kocsi. Nagyon hiányzik mindenki, Daj­ka Margit, Latinovits Zoltán, Hofi Géza, Latabár Kálmán, Kabos László. Azt szoktam mondani, ha meghal a humor, ne­kem is végem van. Egyébként bármin képes vagyok elérzékenyülni, legyen az klasszikus zene vagy a gízai szfinx – mesélte, és máris párás lett a tekintete.

Anno Dajka Margit képes volt hajnali háromkor telefonálni, hogy készítsen neki túrós sztrapacskát, mert egy óra múlva érkezik.

– Hozzá a halála előtt készültünk Izraelbe, de nem várt meg minket... Izrael az az ország, ahol még nem voltam, pedig nagy utazó vagyok, megjártam Szibériát, Ausztráliát, Amerikát, Egyiptomot is. Harminc éve úgy volt, hogy megyünk a siratófalhoz a gyerekekkel – turném lett volna –, de mivel őket nem engedték velem jönni, nemet mondtam a fellépésre. És ez volt a szerencsém. A terroristák épp azt a repülőgépet támadták meg Bécsben... Többen meghaltak.

– Sok emlékem van, sok barátom hiányzik. Én, köszönöm, jól vagyok, értem nem kell aggódni. Felléptem tegnap is, és ma is megyek. Amikor pedig nem dolgozom, akkor olvasok, Rejtő Jenőt, Márait, Ady Endrét is szeretem, és persze a sajtót sem hagyom ki, mert feltétlenül tudnom kell, mi van a Fradival. Hálás vagyok a családomért, a feleségemért (Dékány Sarolta, énekesnő – a szerk.), akivel már negyvenharmadik éve vagyunk együtt. Nagy szerencsém volt vele, ahogy a két gyerekemmel és a kisunokámmal, Rozival is, aki talán szintén művészpályára lép majd – mondta meghatottan.

A terrortámadás

Az ausztriai Bécs–Schwechat nemzetközi repülőtéren követték el 1985 végén egy Izraelbe induló repülő utasai ellen. A támadásnak több magyar sebesültje volt, köztük Kibédi Ervin és Szegedi Molnár Géza színművész, utóbbi gerinclövést kapott, és deréktól lefelé megbénult.