Közel négy évtized boldogság után idén januárban elveszítette dalszerző férjét, S. Nagy Istvánt vagy ahogy ő szólította, S.-t. A fájdalmát csupán az enyhíti, hogy titkos lélekhídjukon továbbra is kommunikálnak.
Két hónap telt el férje, S. Nagy István halála óta. Hogy van?
Igyekszem úgy élni, ahogy a férjem elvárja tőlem. Életben tartom a dalait, melyek nemcsak nekem adnak erőt, hanem azoknak is, akiknek elôadom ôket. Kiéneklem magamból a fájdalmat. Az emberek megállítanak a közértben, az utcán, és megsimogatnak, sok erőt kívánnak a túléléshez.
És miután bezáródik a lakásának ajtaja?
Akkor csöngenek a telefonok, jönnek az e-mailek, folyamatosan törődnek velem a barátok. Épp ön előtt ment el az egyik zenész kolléga, aki a férjem születésnapi koncertjén is közreműködött. Egy pillanatra sem érzem magam egyedül. Még akkor sem, ha kikapcsolom a telefont és meditálok.
Hogyan dolgozza fel az önt ért veszteséget?
Nem teljesen vesztettem el a férjem, hisz mi annak idején létrehoztunk magunk között egy lélekhidat, és ez a mai napig működik.
Ez mit jelent?
Lelkileg tudunk egymással kommunikálni, és ez óriási segítség. Az éteren keresztül folyamatosan kapom a jelzéseit, az útmutatásait, törődését, szeretetét. Most is velem van. Anno, amikor S. elkezdett betegeskedni, sokat volt kórházban, és én nem lehettem ott vele a nap huszonnégy órájában. Kitaláltuk, hogy lehunyt szemmel erősen egymásra gondolunk, és próbáljuk kitalálni a másik gondolatait, érzéseit, tetteit, és ezt kontrolláltuk is. A hatodik érzék valóban működik és fejleszthető. Mi ezt tettük. Előfordult, hogy fellépés után mentem be hozzá, és elkezdtem volna mondani, mi történt, ő félbeszakított és elmesélte. Megtanultunk egymásra hangolódni, így amikor egymástól távol voltunk, és ő rosszul lett, akkor rosszul lettem én is, ha vidám volt, akkor én is röpködtem. Fizikailag eltávozott, de lelkileg most is érzékelem őt, hisz a lélek halhatatlan.
Hosszas betegség után S. végül a saját születésnapján távozott. A halál szele évek óta ott lebegett a fejük felett.
Huszonhárom éve tudtuk, hogy meg vannak számlálva a napjai. Rengeteg egészségügyi problémája volt. Gerinc-, szív- és szemműtéten is átesett, volt tüdőembóliája, a keringése többször összeomlott. Az első halálközeli állapotában lemondtak róla az orvosok. Földi erő itt már nem segíthet, mondták, ezért az égiekhez fordultam, és az imaláncnak köszönhetően csoda történt. Háromszor tért vissza a halálból, de sajnos fokozatosan romlott az állapota. Az orvosok szerint csak a Jóisten kegyelme és ez a szerelem tartotta életben. Minden napot ajándékként éltünk meg. Soha nem tudtuk, lesz-e közös holnapunk. Ennek ellenére soha nem sajnáltatta magát.
Ön meglehetősen spirituális beállítottságú. A reinkarnáció elméletével is azonosul?
Igen, és ezt Máté Péternek köszönhetem. Amikor Péter Kanadában turnézott, egy Irénke nevű hölgynél lakott, aki foglalkozott a spiritualizmussal. Az unokája születése után olyan gesztusokat vélt felfedezni a gyereken, melyeket Péternél látott. Eljött Magyarországra nyomozni Péter itteni élete után, és így találkoztunk. Meglátott és azt mondta: „hozz egy magnót, elmondom a korábbi életeidet.” Tátott szájjal hallgattam. Bizonyos dolgokat pontosan be lehetett azonosítani. Onnantól kezdve érdekelt ez a téma, és a kutatásaim során kiderült, hogy több közös életünkben volt társam az S.
Rengeteg érdekes kalandban volt része ebben az életben is. Árulja el: hogyan került közös színpadra az egykori amerikai elnökkel, Jimmy Carterrel?
A Millió rózsaszál lemezbemutatójára, melyet az Operettszínházban tartottunk, Amerikából is érkeztek. Eljött egy olyan menedzser is, aki épp Carterrel dolgozott. Meghívott vendégszerepelni Washingtonba. A műsor utáni fogadáson aztán beszélgethettem az elnökkel. Nagyon közvetlenül viselkedett, de sajnos nehezen értettem meg őt. Én ugyanis klasszikus angolt tanultam, Carter pedig erőteljes déli tájszólással beszéli a nyelvet. Kértem, hogy beszéljen lassabban és betűzze a szavakat, mire elkezdett nevetni. Kiderült, néha még elnökként is külön tolmácsra volt szüksége, aki angolról angolra fordította a beszédeit, mert a déli akcentusa miatt sokan nem értették őt Amerika többi államában.
Ön ebbe a lakásba született. Miért él a mai napig itt?
Életem minden jelentős eseménye ezek között a falak között történt. Ide születtem, itt nőttem fel, ide járt udvarolni az S., itt a konyhában főzte a halászlevet, hogy lekenyerezze a szüleimet, és itt kérte meg a kezemet is. Annak idején csak a cselédszoba volt a miénk, és a lakásban még több család lakott. Ez nem volt ritka akkoriban. Nagyon szegények voltunk. Aztán anyukámék a nagyszülők segítségével apránként vásárolták meg a többi részt. Nagyon boldogok voltunk, és ez a boldogság itt maradt. Kis házi múzeumban őrzöm az életművüket, a szellemiségüket, és úgy érzem, szeretnek itt velem lenni.
Énekesnő, író, színésznő. Mégis melyik szakma áll a szívéhez legközelebb?
Elsősorban olyan ember szeretnék lenni, aki segít másoknak élni az éppen rendelkezésre álló eszközökkel.
A közeljövőben milyen feladatok várnak Csongrádi Katára?
Május 8-án, a Syma csarnokban S. Nagy István-emlékest lesz. Nagy formátumú műsorral készülünk, és fantasztikus érzés, hogy mindenki, akit felkértünk, repeső szívvel igent mondott. Izgalmas este lesz. Fellép például Pál Dénes, Zorán, Wolf Kati, Csepregi Éva és Végvári Ádám, Varga Viktor, Gáspár Laci, Oláh Ibolya, Aradszky Laci és Soltész Rezső is.
A videocsatornán látható a Let’s Dance című dal. Maga a dal és a klip is kapott hideget-meleget a közönségtől, mondván, kissé nevetséges.
Számomra is érthetetlen, miért vált ki szélsőséges indulatokat ez a kis dal, amit valójában a férjemnek írtam, hogy jókedvre derítsem, de örülök, hogy ilyen nagy hatással van ez emberekre, hiszen több mint száz országban vetítik. Legutóbb egy kilencéves kisfiú lájkolta Indiából.
