A Jóban Rosszban sármos Pongrácz dokijaként nem egy problémás nőügy bonyolította az életét: elvált, sokáig kereste az igazit, míg mostanra a Liptai Claudia által megformált Alexa mellett megtalálta a boldogságot. A valóságban azonban Gazdag Tibor már rég túl van az efféle nőügyeken, tizennégy éve él élete párjával, akitől két gyermeke is született.
- Miért ért véget az első házassága?
- Egyszerűen elmentünk egymás mellett, valószínűleg az életformánk volt a legfőbb okozója. Vidéken voltam színész, ő pedig civil foglalkozást űzött, nagyon kevés időt tudtunk együtt tölteni. Az első feleségem reggel nyolcra járt dolgozni délutánig, az én napjaim tízkor kezdődtek, és előfordult, hogy éjszaka értem haza, főleg, ha tájelőadásunk is volt. Az érdeklődési körünk sem egyezett. Bár ő is szerette a színházat és a kultúrát, a szakmai dolgokat már nem tudtam megbeszélni vele, a munkahelyi dolgaimban nem tudott igazán segíteni és társ lenni. Elhidegültünk egymástól.
De természetesen a közös gyerekünknek köszönhetően a mi életünk is mindig közös marad. Azt hiszem, jó időben váltunk el egymástól, amikor még nem repültek a tányérok, nem voltunk még nagyon haragosak. Persze, így sem volt fényes a válás…
- Elvált férfiként, egy gyerek apjaként nehezebb volt ismerkedni? Hogyan találkozott a második feleségével?
- Krisztinával már a színházon belül találkoztunk, bár sokáig jóformán csak annyit tudtunk a másikról, hogy ugyanannál az intézménynél dolgozunk. Ismertem már rég, de nem érdeklődtünk egymás iránt, nem is nagyon beszéltünk, még közös darabunk sem volt. Aztán később az élet úgy hozta, hogy együtt játszottunk, a próbák szüneteiben pedig rengeteget kellett várni. Eleinte nagyobb társaságban beszélgettünk, majd egyre többet csak kettesben. Krisztina különleges egyéniség, ez rögtön feltűnt.
- Mi fogta meg Krisztinában elsőként?
- Pár mondat után látszott rajta, hogy nem az az üres fejű szépség, mint amilyenek sokan mások az ő adottságaival. Van önálló véleménye, amit nem is rejt véka alá. Ezenfelül pedig már az első pillanatban feltűnt, hogy
remek a humora: megdöbbentő és eredeti, ez nőknél szintén nagyon ritka. Különös és furcsa is volt eleinte, hogy ennyire vicces. A kapcsolatunk hetek, hónapok alatt mélyült el igazán, szép lassan.
- Szerelmes típus?
- Nem jellemző rám, hogy szerelmes vagyok, ritkán fordult csak elő velem. De ha mégis szerelembe esek, az nagyon viharos, romantikus. A szeretett nőért bármire képes vagyok, hegyeket is bontok akár.
- Két kisgyerekük, András és Flóra mennyiben változtatta meg az életüket?
- Nagyon. Gyorsan kialakultak a korábbitól egészen eltérő szerepek. Én dolgoztam, Krisztina pedig otthon volt, már nem csak egymással kellett foglalkoznunk, a gyerekek lettek a legfontosabbak, mi pedig másodrangúak. De még ebben a helyzetben is muszáj időt szakítanunk egymásra, azt hiszem, ez egy hosszú kapcsolat alappillére. Mert ha az egyik fél azt érezheti, hogy a másik elhanyagolja, a rossz, bénító érzés, amit azonnal orvosolni kell.
- Ön milyen típus: azonnal megbeszéli a problémákat vagy szereti a szőnyeg alá söpörni?
- Egyből adok valamilyen jelzést, ha valami nem tetszik. Azt hiszem, ez a szerencsésebb típus, mert így már a kialakulásakor orvosolni lehet a problémát. De azért én sem vagyok tisztán fekete vagy fehér, előfordul, hogy csak később vágok neki egy probléma feltárásának. De azért is érdemes minél előbb megbeszélni mindent, mert sok problémáról hamar kiderülhet, hogy csak egy félreértés: például a másik nem akart megbántani a szavaival, csak szerencsétlenül fogalmazott, más szavakat használt, mint amire mi számítottunk volna.
- A Jóban Rosszban főszereplőjeként az egész ország ismeri, hölgyek ezrei rajonganak önért. Ez sosem okozott problémát a házasságában?
- Szerencsére nem, mivel Krisztina is szakmabeli, pontosan tudjuk, hogy a nyilvánosság előtt mozgó emberekhez, az ismertséghez ez is hozzátartozik. De ezt rendszerint vagy valamilyen humoros formában elütjük, vagy kizárjuk az életünkből. A szakmát nem mossuk össze a magánélettel.
Teljesen megbízunk egymásban. A mi házasságunk különleges, ugyanis a nagyszülők, akik segíteni tudnának az életünk megszervezésében, viszonylag messze élnek, ezért maximálisan egymásra vagyunk utalva. Zárt egységet alkotunk mi négyen, teljes szimbiózisban.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
