Életük legnagyobb koncertjére készülnek a 15 éves a Magna Cum Laude tagjai. Mező Misi új lemezük dedikálásán válaszolt a Borsnak.
– Bemutatták a Köszönet című album új dalait, s az év végi nagykoncerten is fogják játszani ezeket. Izgul a fogadtatás miatt?
– Már ismeri magát az ember annyira, hogy megtanulja koordinálni az érzéseit. Ennyi év után sem mennek a dolgok rutinból, de megpróbálok nem ráparázni. Amire nagyon rágörcsölök, azt nagy eséllyel el is rontom. Van, hogy eltévesztem a szöveget, ha nagyon izgulok. Reméljük, most nem fog előfordulni.
– Nem a saját szövegeit énekli. Ez okoz nehézséget?
– Kara Misa olyan magasra tette a lécet, hogy az ember megtanulta, hol van a helye. Egyáltalán nem zavar, hogy az ő szövegeit énekelem, hiszen haverok vagyunk, és évek óta dolgozunk és alkotunk együtt, ugyanazokkal a gondolatokkal és érzésekkel tudok azonosulni. Csupán azért nem fogok szöveget írni, mert „hú de jó, írtam szöveget”. Soha nem tudtam olyan zenét se írni, amiben verze van és refrén, valahogy nem állt össze egyszer sem. Nekem az is egy nagy gát, hogy nem vagyok egy kompjúterzseni.
– Milyen volt az alkotói folyamat?
– Körülbelül három év kell ahhoz, hogy összehozzunk egy új lemezt. Már 15 éve úgy dolgozunk, hogy a Tibi megírja a dalt, Misa ír rá egy szöveget, átküldik a demóváltozatot, én otthon kóstolgatom egy kicsit, megpróbálom a saját ízlésemre formálni, aztán indulás a stúdióba felénekelni.
– Kinek mutatja meg először a dalokat? Kinek a véleménye fontos?
– A család az első. Egy-két cimborámnak szoktam még megmutatni. Mindenkinek volt olyan időszak az életében, hogy próbált megfelelni mindenkinek: jó érzéssel keljen fel reggelente, hogy őt szeretik. Aztán eljön az a pillanat, amikor nem érdekel. Én ez vagyok álarc nélkül, ha szeretsz, szeretsz, ha nem, akkor nem. Nekem már nincs megfelelési kényszerem az emberek felé.
