Lakatos Levente: Aktus - 3. rész

Hihetetlen, hiába a tapasztalat, a férfiak érettségük bármely szakaszában képesek félreérteni a női igényeket. Jelen esetben a pasas néhány perce még úgy esett neki, mintha hónapok óta éheztetett kannibálként kívánná felfalni, majd amint a bugyijához ért, rejtélyes oknál fogva megszelídült, és textilszaggatás helyett gyengéden csókolgatni kezdte a belső combját.

Ki érti ezt? Ha már egyszer felhúzta, minek akarja újra felizgatni? A gyengéd puszik a rávezetés kellékei, egy begerjesztett nő nem vágyik másra, mint a férfi: finomkodást mellőző, szemérmetlen aktusra.

Hagyja, hogy a férfi a lehető legszélesebb terpeszbe feszítse szét a lábát, majd amikor a nagyajka végre összecsókolózik a forró szájjal, a nyomozónőből fékezhetetlen elánnal szakad fel az élvezet.

Atyaég! Atyaég! Atyaég! Laura nyüszítő hangot hallat, ezért megelőzvén, hogy sikoltozós élvezésével felverje az egész házat, saját öklébe harap.

– Kapcsoljunk villanyt! Látni akarlak, ha már kitéped a hajam! – hörgi a férfi.

A nyomozónőnek megtetszik az ötlet, máris nyújtózkodik az éjjeliszekrényhez, de a fogadáson elkortyolgatott pezsgőtől, illetve az otthon rátöltött vodkától váratlanul szétcsúszik előtte a szoba, és elvéti a mozdulatot. A padlóra rántott éjjelilámpa csörömpölve ripityára törik. Íme, a kis kaland számlájára írható első veszteség.

– Csessze meg! – horkan fel a férfi.

– Mocskos a szád! – Laura kacéran mosolyogva megpaskolja partnere arcát.

– Mocskos vagy mocskosan ügyes? – a pimasz kérdés hallatán a nyomozónőnek csodálkozón felszalad a szemöldöke.

Milyen eszes.
Milyen bátor.
Milyen…

Ha le kellene írnia, milyennek látja a férfit, egy szóval jellemezhetné: homályosnak. Látása becsiccsentve, a derengő félhomályban nem éppen a legtisztább. Természetesen a fickó jóképű, különben nem engedte volna az ágyába, ám ennél pontosabb jellemzésre jelenleg alkalmatlan. Főleg, hogy az ingerektől eltelve egészen más személyt képzelt a helyébe…

– A lényeg, hogy jó lesz vigyáznod, mire használod a szád, mert egy rossz szó, és a rendőr néni megbüntet!
Fogalma sincs, miért viselkedik úgy, mint egy poros pornófilm dominája. Talán abban az illúzió­ban lebegve, hogy ő tette magáé­vá a férfit, nagyobb eséllyel lesz képes másnap tükörbe nézni. Hiszen mégiscsak egy idegennel hempereg, ami nincs rendjén.

Nagyon nincs rendjén.

– Féltsem a hátsóm a gumibotodtól? – kérdezi a férfi, majd egy kipukkanó nevetéssel folytatja:
– Vagy egy életre magadhoz bilincselsz?

Az illúzióromboló kacaj az alkohol okozta zúgás és a vágy zsibongása ellenére is tisztán visszhangzik Laura fülében. Egy élet­re magadhoz bilincselsz? Butaságot beszél, aminek nyilvánvaló oka, hogy lassan egy perce – azaz túlságosan régen – szabad a szája.

Azzal, hogy a lámpát lerántotta, a hangulatot is kettétörte, Laurának tehát jó háziasszonyként muszáj feltalálnia magát, és ha a vendég az imént fényt óhajtott, neki kutya kötelessége csiholnia. Ráadásul izgatja az ötlet, hogy a folytatást minden érzékszervével figyelemmel kísérhesse.

– Add a tabletemet!
– Minek?
– Csak add! – parancsol a nő.

(Folytatjuk)

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!