Demjén Ferenc az ország egyik legnépszerűbb énekese. Da lait kívülről fújjuk, de magánéletéről alig tudunk valamit, noha mozgalmas hatvanhét évet tudhat a háta mögött.
Dióspuszta, tanyavilág. Demjén Ferencnek ez a hely a nyugalom szigete, ahol bármikor elbújhat a világ elől, hogy aztán energiára kapva újra belevesse magát a koncertezésbe. Rózsi mindig is imádta a természetet, és még kisgyermekként elhatározta, ha egyszer felnő, családi házban szeretné álomra hajtani a fejét.
Ez sokáig nem adatott meg neki, mert pályája kezdetén nem dúskált a javakban. Miután karrierje már nem igényelte az állandó fővárosi tartózkodást, és biztos egzisztencia állt a háta mögött, megvásárolta tanyáját. A birtok lassan, a lehetőségei bővülésével népesült be, és mára több ló, kutya és macska szaladgál ott. Büszke gazdijuk szerint olyan szépen kigömbölyödtek, mintha szanatóriumban élnének.
Rózsi birtokán található úszómedence, tó, erdő és egy lőtér, ahol régi szenvedélyének, a lövészetnek is hódolhat, ha épp kedve szottyan rá. Ha pedig a barátai meglátogatják, szívesen húzza ki az istállóból a lovas kocsit, melyet megpakolnak szalmabálákkal, pokrócokkal, finom falatokkal és egy láda sörrel, hogy aztán az erdőszélen énekelgetve, férfiasan jól érezzék magukat.
Dióspuszta mellett a másik kedvence az Adria, ahol legszívesebben egy hajón üldögélve élvezi a tenger hullámait, hol hajóskapitányként, hol csak utasként. Ő is vallja: „Hajózni muszáj!” Így akkor is vízre szállt,
amikor anyagi lehetőségei miatt csak egy gumicsónakkal vághatott neki a tengernek. Télen a zeneipar vegetál, így akkor veszi ki éves szabadságát, és bőröndjét megpakolva feleségével nekivág a nagyvilágnak. Általában Rebecca családját is meglátogatják Amerikában.
– Amerikát keresztül-kasul ismerem. Nem is tudnám olyan szegletét megnevezni, ahol még nem jártam. Szerencsére a világban is sok helyre eljutottam. Japánban és Alaszkában még nem voltam és az egykori Szovjetunió az az ország, ahová nem szeretnék visszamenni. Rémes időutazás volt. Ott megállt az idő, mintha a középkorba hullott volna vissza.
Utazással igen, a kulináris élvezetekkel azonban Rózsit nem lehet a lábáról levenni. Míg másnak a gasztronómia igazi élmény, addig ez neki csupán szükséglet. Nincsenek kedvenc ételei, sőt alig eszik, de ha valami finomságra vágyik, akkor azt a felesége bármikor elkészíti számára.
(Folytatjuk)
