Amikor elmegyek egy bevásárlóközpontba, vagy akárcsak sétálok az utcán, és közben figyelem a hölgyeket, tükröket látok. Hívhatjuk is őket így. Ugyanis semmi mást nem csinálnak, csak a többi nőt figyelik, tükörnek használják egymást, és azt akarják visszatükrözni. Ebből alakul ki az a szituáció, hogy – tisztelet a kivételnek – sok nő egyforma.
A nők ugyanazokat a divatos ruhákat hordják, ugyanúgy beszélnek, gesztikulálnak, nincs köztük különbség. Sajnálom őket, mert saját magukat fogják vissza, és nem tudnak kiteljesedni. Övék a világ, de ahelyett, hogy színesek lennének, egymást másolják, szinte egyformák.
Ahhoz, hogy egy férfi és egy nő éveket együtt tudjon tölteni, a nőnek olyannak kell lennie, akivel mi, férfiak törődhetünk, gondoskodhatunk. Csakhogy a nők nem szeretik, ha vigyáznak rájuk, inkább azt szeretik, ha megalázzák őket, és ők is megalázhatják a férfiakat. Senkit sem akarok megsérteni, de sok ilyen nő van.
Megalázzák a férfiakat, ha magasabb státuszszimbólummal rendelkeznek, ha több pénzt keresnek. És tulajdonképpen mindenhova eljutnak, csak egyvalahova nem: a normális párkapcsolatba. Lenézik a férfiakat, ugyanakkor elvárják, hogy a férfi férfi legyen, pedig akit lenézünk, azt nem tudjuk valakivé tenni. Rám harminc-éves koromig egyetlen nő nem nézett fel. Tudom, most azt mondja magában, nem is volt miért. Igen, én voltam a hibás. Mert tele voltam komplexusokkal, nem hittem el, hogy egy nőnek tetszhetek, nem bíztam magamban, én sem néztem fel magamra. Így ők se énrám.
Azt tanácsolnám a nőknek, hogy legyenek átlagosak. Ugyanis pont az a baj, hogy nincsenek átlagos nők. Fénymásolóüzemek vannak, majmológépezetek, minden nő hiperszuper kirívó valaki akar lenni, közben pont azzal öli meg a nőiességét. Maradjon meg a tűsarok, a nőies kabát, a műköröm, már ha megengedheti magának. A férfiak szaglása jó, mint a kutyáké. Ha egy nő mellett elmegyek, mostanában elképesztő férfihormon megy bele az orromba. Még azt is javasolnám nekik, hogy maradjanak gyengék, nem baj, ha egy kicsit törékenyek, el-esettek, abba tudunk belekapaszkodni.
Amúgy a három nőideálom: Gina Lollobrigida, Sophia Loren és Audrey Hepburn. Lollobrigida igazi példa lehet sok nő számára, ahogy hordja magát, ahogy leül, ahogy kiszáll egy autóból: királynő. Loren rendelkezik azzal az intelligenciával és magabiztossággal, amivel divatot teremtett a világban. Még akkor is erőt sugárzott, amikor az élete romokban hevert. Audrey Hepburn bájossága, ártatlansága és törékenysége az, ami őt női ideállá teszi. Ő szép volt. Nem szexi, hanem szép.
Sok-sok Audrey Hepburn kellene ennek a furcsa, sokszor rideg mai világnak…
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
