Fenyő Iván közismerten nőcsábász volt, és még mindig az. Már nem kompenzál kissebrendűségi érzést azzal, hogy minél több nőt visz az ágyába, a gyengébbik nemért azonban természetesen rajong. Akár közhelyes, akár nem, ma már a minőség fontos számára, nem a mennyiség, ha csajozásról van szó.
Nemrég megjelent könyvében azt állítja, hogy lezárult az életében a nőcsábász korszaka.
A „nőcsábász” csak egy szó, amit valamennyire jól kinéző emberekre mondanak, de ha úgy értjük, hogy valóban szeretem-e a nőket és sok csajom volt-e, akkor igen, nőcsábász voltam. És, ha ezt jelenti, akkor vagyok is, hiszen most is nagyon szeretem őket.
De a „nőcsábászatnak” van egy negatív felhangja is, nem csak az, hogy valaki szereti és élvezi az életet.
Igaz, de kihasználni szerintem csak azt lehet, aki hagyja. Ha mindketten tudjuk, hogy csak egy éjszakára szól az ismeretség, és ezt megbeszéljük nyíltan, őszintén, és ez mindkét félnek megfelelő, akkor nincs szó kihasználásról. Ha azt kérdezi, jó manipulátor vagyok-e, akkor a válaszom, igen. De már nem manipulálok, inkább befogadni és példát mutatni akarok. Ez egy magasabb szint. Jó a beszélőkém, de minél érettebb valaki, vagy minél inkább felfedezi, hogy jó tisztelni a másik nemet, ez annál inkább elmúlik. Én inkább úgy fogalmaznám meg a változást, hogy korábban is szerettem lányokkal ismerkedni és most is, de már máshogy.
Mit jelent ez a máshogy?
Talán közhelyesen hangzik, de igaz: már nem az a lényeg, hogy minél több nőt az ágyamba vigyek, most már azt is meggondolom, kivel üljek le egy teára. Nem érdekel, hogy meglegyen egy lány, mint test, inkább a lélek a fontos. És, ha valakivel nem érzem jól magam beszélgetés közben, nem vagyunk egy hullámhosszon, nem akarom ágyba vinni csak azért, mert jól néz ki, és megtehetem.
Ehhez kellett az is, hogy már nincs rá szükségem, hogy az egómat emeljem az ágyba vitt lányok számával, nem kompenzálok, inkább arra van szükségem, hogy egymást emeljük egy más szintre. Hogy adjunk egymásnak, segítsünk egymásnak, ebben látom most a lényeget. Ebbe beletartozhat természetesen a szex is, de nem pusztán a fizikai kielégülés miatt, és pláne nem mennyiségi alapon. Csak a fizikai kontaktus miatt nem ismerkedem.
Korábban inkább az ágyékomból jöttek az érzések, ma már a szívemből. A szex a legintimebb dolog, annál jobban a fizikai világban egyesülni nem lehet. Tehát hatalmas felelősség, hogy kit engedünk ennyire közel, be a saját energiamezőnkbe, és kivel cserélünk energiát. Persze, most is vannak alkalmi kapcsolataim, de ezek sosem rekednek meg a szexualitás szintjén, van egy nagyon erős lelki-baráti, embertársi kapocs. Kinőttem a korábbi önmagamat, és ha ma visszanézek az akkori önmagamra, nem is igazán értem, hogy miért csináltam így, illetve értem, de hálás vagyok, hogy már máshol tartok.
Fiatal, sikeres, jóképű. Mit kompenzált a csajozással?
Szerintem mindenki kompenzál, aki azt az életvitelt folytatja, amit én folytattam. Az önbizalomhiány, a szeretethiány, az önelfogadás hiánya üvölt ezekről a férfiakról – látom, hiszen megjártam ezt az utat. Akkor ezt persze nem tudtam, még többet és többet akartam. Aztán elkezdett kifejlődni bennem az igazi önbizalom, ami után már nem volt szükségem arra, hogy újabb és újabb nőt hódítsak meg. Amíg csak gyűjtesz, és újabb hamis trófeák után loholsz vakon, nem leszel nyitva soha arra az egyre, aki igazi társ lehet, mert észre sem veszed.
Ezek szerint ön is vágyna házasságra, komoly kapcsolatra?
Természetesen. Nem keresem, de igyekszem nyitott lenni és bevonzani, megtalálni azt a lányt, akivel gyereket és családot tervezhetek. Amikor eljön az idő, tudni fogom róla, hogy az ő. Természetesen addig is ismerkedem.
Milyen legyen a nagy ő?
Nincs elvárás, nem tervezek, csak „nyitva vagyok”. A legmegfelelőbb jön majd el. Minél több elvárása van valakinek, annál kevésbé képes észrevenni, ha az igazi ott van előtte.
Volt már szerelmes? Az első találkozáskor tudta?
Voltam, de az első találkozáskor még nem tudtam, hogy szerelem lesz. Ez még a baleset előtt, vagyis a vakon „nőcsábász” korszakban volt. Aztán az a lány elhagyott, elég volt neki. Akkoriban nem voltam monogám. Aztán a következő komoly kapcsolatban már mindvégig hű maradtam, érettebb volt a lelkem. A monogámiára ugyanis meg kell érni. Hűtlenségben a félelmek, vágyak, tudatlanságok vezérelnek. Ha nincs meg egy belső béke, stabilitás, igazi önszeretet, egyensúly és nyugalom, akkor mindig másra vágyunk.
Sokszor nehéz a másikat nem megcsalni. Egyébként lehetne egy kapcsolat legmagasabb szintje az is, hogy engedjük a másikat szabadon cselekedni. Ennek az alapja viszont a feltétlen őszinteség és bizalom, különben sokat sérülnek a felek.
Nagyon tudatosan beszél arról, hogy hogyan kell egy kapcsolatot építeni. Nem hallgat az ösztöneire?
Korábban sok fájdalmat okoztam másoknak, törtem, zúztam, ha felhúztam magam. Egyszer egy albérletet is szétvertem. De a tudatossággal éppen azt lehet elérni, hogy az ember felismerje és kezelje a saját érzéseit. Egy csomó dühöt már el tudok párologtatni éppen azért, mert már a harag kialakulásakor felismerem az érzést, és kezelem. De ettől még óriási fellángolásaim vannak.
Mit jelent önnek egy nő most, és mit jelentett korábban?
Rájöttem, hogy a nő nem tárgy, nem hús, nem az én boldogságomért, kiszolgálásomért létezik, hanem szuverén gyönyörű lény, akit tisztelni kell, szeretni szívből, akit szabadon kell engedni, és hagyni, hogy épp olyan legyen, amilyen. Így természetesen a szex is más: sokkal odaadóbb, érzelmesebb, gondoskodóbb vagyok, hiszen benne van a szívem és a lelkem is.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
