A szerelem vitte Amerikába Little G Weevilt

– Hogyan ismerkedtek meg?

– Egy közös ismerősön keresztül, de tulajdonképpen a véletlen folytán, az interneten keresztül. A közös ismerős ismerősei között találtam meg Brandit, akivel levelezni kezdtünk, de akkor ő is és én is kapcsolatban voltunk (vőlegény voltam), csak mint barátok beszélgettünk. Egyikünk sem gondolta, hogy ez több lesz, mint haveri „cyberkapcsolat”. Ez a baráti levelezés folyt 2-3 évig, és bár én Londonban, ő pedig Atlantában élt, mindig tudtunk egymásról mindent. Nagyjából egy időben fejeződtek be a kapcsolataink, onnantól intenzívebbek lettek a beszélgetéseink. Az élet rendezte úgy, hogy találkozni is tudjunk. 2009-ben Atlantában turnéztam, akkor találkoztunk először. A személyes találkozó megerősítette azt, amit akkor már 2-3 hónapja éreztünk: ez sokkal több, mint barátság.

– Milyen volt az első találkozó?

– A két-három évnyi levelezésnek köszönhetően addigra szinte mindent tudtunk egymásról. Olyan volt, mintha nem is az lett volna az első találkozásunk, hanem egy kis elválás után találkoztunk volna egymással újra. Természetesen volt mindkettőnkben egy kicsi félsz és feszengés, hogy milyen lesz a virtuális kapcsolatot a valóságba is átültetni, de ez egy-két nap alatt elmúlt. Egy hónapig tartott a turné, nagyon nehéz volt utána az elválás. Mivel Magyarországon akkor még voltak cuccaim, hazajöttem, rendeztem az itteni életemet, és két hónap múlva már hozzá mentem ki Atlantába.

– Teljesen természetes volt, hogy ilyen hamar összeköltözzenek?

– Az első személyes találkozástól kezdve azonnal éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Mivel előtte már két-három éve leveleztünk, tulajdonképpen nem is volt olyan gyors ez a költözés. Addigra már volt biztos egzisztenciám, ismertek a tengerentúlon is, nem kellett amiatt aggódni, hogy nem fogok tudni megélni. A költözés után két hónappal össze is házasodtunk.

– Milyen volt az esküvőjük?

– Nagyon szűk körű, bensőséges, meghitt. Brandin egy egyszerű, lezser fehér ruha volt, örökre jó emlék marad. A szüleim sajnos nem tudtak részt venni rajta, anyu csak Asher születésére utazott ki, apu pedig még sosem volt nálunk. Annyira retteg a repüléstől, hogy nagy valószínűséggel soha nem is fog ellátogatni hozzánk. De anyu rendszeresen jön, és nyaranként mi is haza szoktunk utazni. Mivel Asher még kicsi, így télen nemigen hozzuk, hiszen kevésbé lenne neki élmény a téli latyak, mint a nyári pancsolás. Karácsonykor egyébként tíz éve nem voltam itthon, idén ez másképp lesz. Brandi és Asher december közepén érkezik, a karácsonyt idén együtt töltjük a szüleimmel.

– Brandi afroamerikai származású. Sosem okozott gondot az ő vagy az ön családjának az eltérő bőrszín?

– Mindketten nyitott gondolkodású emberek vagyunk, akiket érdekel más emberek kultúrája, de már sem az eltérő kultúrát, sem az eltérő bőrszínt nem vesszük észre, csak viccelni szoktunk vele. Például Brandi mindig azzal ugrat, hogy fehér emberek nem tudnak barnulni, csak pirosodni, én pedig azzal szoktam piszkálni, hogy nem látszik ki a fekete autójából. Az alapvető emberi szokásainkban, tulajdonságainkban való eltérés sem a bőrszínből származik, hanem inkább az eltérő országok sajátosságaiból, ahol felnőttünk. A kelet-európai világ találkozik a nyugati világgal, természetes, hogy eleinte vannak furcsaságok. Az együttélés során azonban egy közös kultúra alakul ki, amiben már észre sem vesszük, hogy melyik volt az ő szokása és melyik az enyém. Például amikor Brandivel megismerkedtünk, ki nem állhatta a magyar ételeket. Amerikanizáltam őket, és ma már 99 százalékban én főzök otthon. Különbség volt köztünk az is, hogy a magyarok, egyáltalán az európaiak sokkal mélyebben gondolkodnak a világ dolgairól, mint az amerikaiak. Ők sokkal felszínesebbek.

– Melyik kultúra dominánsabb otthon?

– Jó adag magyarság van bennem, de az ottani élet ritmusához igazodom már én is. Minél többet utazol, látsz, tapasztalsz más kultúrákból, annál nyíltabb lesz a gondolkodásod, leszel egyre toleránsabb, megértőbb, befogadóképesebb. Ez a nyíltság domináns otthon.

– A nyári forgatások idején és az élő adások elindulásával is közel két-két hónapot tölt távol a családjától. Nem merült fel, hogy az X-Faktor idejére a felesége és a kisfia is hazaköltözzenek önnel?

– Asher iskolai előkészítőbe jár, így nem. Egyebek között ezért is kellett sokat gondolkodnom, hogy egyáltalán elvállalom-e a felkérést, hiszen ilyen sokat még nem voltam távol tőlük. Másrészt azt is figyelembe kellett vennem, hogy hogyan alakulnak a fellépéseim – nem csak a családtól, a munkától is sok időre vagyok így távol. De Brandi támogató típus, mindig mellettem áll a döntéseimben, és ő volt az is, aki bátrabb volt az X-Faktorral kapcsolatban is. Ő nagyon erős személyiség, könnyen veszi ezt az akadályt is, és persze a szülei és a rokonok is segítenek, amíg én távol vagyok. Addig pedig sokat telefonálunk, skype-olunk, és várom, hogy december közepén végre leszálljanak a repülővel.

– Terveznek még gyereket?

– 37 éves vagyok, és van két gyerekem. Harley hétéves, a londoni kapcsolatomból született, de Brandi is úgy szereti, mint a sajátját, ezért nem is gondolkozunk még egy gyerekben.

Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!