Negyvenöt évnyi házasság után is kamaszos lelkesedéssel beszél feleségéről, aki ma nem lehetne a társa, ha annak idején Antal Imre nem mutatja be őket egymásnak. Boldogságuk talán annak is köszönhető, hogy otthon Éva hordja a nadrágot, amit Aradszky László egyáltalán nem sajnál, éppen ellenkezőleg: ez ad neki biztonságot.
Több, mint 45 éve házasok a feleségével. Emlékszik még az első találkozásra?
Szombatonként, a fellépések után a Fiatal Művészek Klubjában találkozott a művészvilág. Az egyik ilyen szombat este, 1967-ben, vagy ‘68-ban ott ünnepeltük a születésnapomat. A rex-asztalnál állt Bodrogi Gyuszi, Törőcsik Mari és Antal Imi.
Velük volt egy ismeretlen szőke nő. Mondtam Iminek, hogy nekem ez a nő kell, szerinte pedig semmi esélyem nem volt. Az mondta: „Ez a nő nem adja olyan könnyen magát”. Aztán mégis, hamar a feleségem lett. 1970 óta tulajdonképpen zökkenőmentes az életem. Olyan, mint egy mese, egy megvalósult álom.
A későbbi feleségének sosem volt problémája azzal, hogy nagy szívtipró hírében állt?
Az mind csak a házasságom előtt volt. Éva 35 évig volt a királyi tévében sminkes, így pontosan ismerte azt a világot. Egész egyszerűen tudomásul vette, ami előtte volt, máshogy ez nem is lehetséges. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy még Angela Merkel sem olyan kemény, mint Éva otthon.
Nekem ő a legfontosabb, éppen ezért mindig az van otthon, amit ő akar és ez így helyes. Mióta megismerkedtünk, ő sminkel, és nem tudok úgy elmenni otthonról, hogy ne az legyen rajtam, amit ő mond. Számomra ez megnyugtató. Nem vagyok papucs, sokat jelent otthon a szavam, de maximálisan megbízom az ő döntéseiben.
Sosem ingott meg a kapcsolatuk?
Biztos neki és nekem is volt az életemben olyan, hogy jött volna egy harmadik, de soha nem merült fel, hogy komolyabbra forduljon. A szerelem egy játék, 45 évig nem lehet együtt lenni, ha harcként fogjuk fel. Ha még egyszer beleléphetnék ugyanabba a folyóba, ami a mostani életembe hozott, és Éva is hajlandó lenne velem jönni, mindent ugyanúgy csinálnék, mint 45 évvel ezelőtt.
Látszólag teljes önök között az összhang. Nem is szoktak veszekedni?
Tányércsörömpölés szokott lenni, de ez minden házasságban így van. Nem kell nagy horderejű dolgokra gondolni, csak olyasmire, hogy ha Éva hív ebédelni, én meg nem megyek, akkor rám szokott szólni. Vagy, ha hirtelen „megbolondulok” és olyasmit vennék, amit nem bír el a pénztárcánk, akkor helyretesz hamar.
Soha nem volt köztünk nagy veszekedés, de nem is lehetne. Az csak akkor lehetséges, ha valami nem működik – és a valamit értem az ágyra is, hiszen ott (is) dőlnek el a dolgok. Úgy hiszem, intelligens kapcsolat van köztünk, mindenben odafigyelünk egymásra, szimbiózisban élünk. Nincs idő haragszom rád-ot játszani, mert ehhez túl rövid az idő. Ennek ellenére sosem mondtuk magunkról, hogy álompár vagyunk, ezt esetleg másoktól hallottuk.
Mennyire romantikusak?
Az csak természetes, hogy nagyon! A feleségem például még ma is csak romantikus könyveket olvas. Persze a mi kapcsolatunk sem volt mindig romantikus: a nyaralónk mögött Éva az egyik évben veteményest ültetett. Koós Janival és Zalatnay Saroltával mi meg a legnagyobb sárban álltunk neki a hátsó kertben focizni.
Naná, hogy a veteményesnek annyi lett, amire Éva csak annyit mondott: „Akármikor is jöttök legközelebb, veteményes kertre ne számítsatok”. Nem is volt soha többet. Majd’ megpukkadtunk a nevetéstől. Úgy álltunk előtte, mint három sáros gyerek. Ezért is imádom. Vagány csaj, szellemes, vág az esze.
Ennyi idő után szoktak még kettesben programokat szervezni, meglepni egymást?
A család, és az öt unoka mostanában nagyon leköt minket, minden szabadidőnket velük töltjük. Családcentrikusak vagyunk mindketten. Szerintem egyébként is csak ennek van értelme. De kettesben is töltünk időt, mindig megoldjuk, hogy így legyen. Vacsorázni és ebédelni is el szoktunk menni. Hiába főz Éva a legjobban a világon, van, hogy csak egyszerűen kézen fogom és elviszem enni. A közös színház, vagy mozi is természetes velejárója az életünknek.
