Fimkritika: mindenki Cruise halálán röhög

A mozi olyan, mint a vidámpark. Hiába ismerjük unalomig a hullámvasutat, ha átadjuk magunkat az élvezetnek, felnőtt fejjel is képesek vagyunk gyerekként vigyorogni száguldás közben. A holnap határának hatásmechanizmusa is hasonló: semmit nem mutat, amit ne láttunk volna már a mozivásznon, de annyira szórakoztatóan adja elő, hogy mindenkit megnevettet.

Pedig ezt a mozit sok mindennel el lehetett volna rontani. Például Tom Cruise-zal, aki képtelen kikeveredni a világmegmentő akcióhős skatulyájából. A holnap határában mégsem unalmas az alakítása, mert egyszerűen nem veszi magát komolyan, kiröhögi az összes világmegmentő szuperkatonát, így persze magát is.

Cruise a történet szerint véletlenül a Földet megszálló űrlények ellen indított normandiai partraszállásnál találja magát. Már az első bevetésén elhalálozik, de az utolsó másodpercben történik vele valami, amitől újra és újra átéli a végzetes napot.

Innentől torkolhatott volna giccses katyvaszba a történet, de Doug Liman rendező inkább a humorra helyezte a hangsúlyt. Itt is van világmegváltás, de közben a néző könnyesre röhögi magát Cruise vicces elhalálozásain, Cruise partnere Emily Blunt pedig akkor is gyönyörű, amikor páncél, kosz, vér, olaj és űrlénycafat borítja a testét.

Ajánljuk

A holnap határa nem lesz klasszikus mozi, de remek szórakozást nyújt. Aki szereti Tom Cruise-t, az mindenképp nézze meg! Aki pedig utálja, az is, mert elégedetten dőlhet majd hátra minden halála után.