Rákóczi Ferenc állandóan első randizik

A Mr. és Mrs. óta mindenki azt találgatja, minek köszönhetik, hogy hét év után is ennyire szeretik egymást.

A mi kapcsoltunk az első pillanattól fogva feltétel nélküli, vagyis nem voltak soha megalkuvások, mint amilyenek más kapcsolatokban szoktak lenni. Annyira kerek volt ugyanis minden, hogy ilyesmire nem is volt szükség. Így például nem volt kérdés az sem, hogy jöhet-e a gyerek, az is természetes volt. Viszont húsz évvel ezelőtt még elmentünk volna egymás mellett, ezt meg is beszéltük, ugyanis még egyikünk sem állt készen a másikra. A szerelem egyébként olyan, mint a tábortűz – ha nem hordasz rá fát, elalszik.

Önök hordanak fát?

Igen, minden napra jut egy, ha nem is fa, de ág vagy gally biztos. Ha kis hasábokat legalább odateszel, hosszú távon is működhet egy kapcsolat. Soha nem szabad elfelejteni azt az első fél évet, amilyen a kapcsolat leg-eleje volt, tele szerelemmel. Az a nő, aki akkor a legszebb volt, hosszú évek után is a legszebb kell, hogy legyen. Amikor először megláttam Békalencsét (Juditot – a szerk.) egy kollégámmal kint kávéztam a Danubius Rádió udvarán. Akkor hirtelen megérkezett A NŐ, aki a legszebb volt az egész világon.

De ha ma pizsamában, kócosan jön ki reggel a hálószobából, akkor is ő a legszebb. Az egymás mellett élés nem unalmas, csak ha belelustulunk, ha fontosabb este leülni a tévé elé, mint beszélgetni. Nekünk rengeteg közös programunk van – például egy fél éve minden szerdán elmegyünk táncolni tanulni. Judit egyszer mondta, hogy szeretne táncolni tanulni, én pedig megjegyeztem és évekkel később befizettem magunkat egy oktatásra.

Az első alkalommal azt sem tudta, hova viszem. Ez is nagyon fontos egy kapcsolatban: figyelni arra, hogy a másik mire vágyakozik. Én például nem is értem azt, amikor mások azt kérdezik, mit vegyenek a párjuknak karácsonyra. Hiszen akkor kiderül: egyáltalán nem figyeltek a párjukra egész évben. A legtöbben ezt a fajta odafigyelést felejtik el.

Tulajdonképpen állandóan első randiznak?

Igen! Minden hónap 20-án pedig hónapfordulót tartunk, amikor kettesben elmegyünk moziba vagy étterembe vagy bárhova. Sokan mondják, hogy persze, mert mi megtehetjük, de ez egyáltalán nem pénz kérdése: a Várban is remek sétálni és a teraszon vacsorázni egy pohár bor társaságában is kitűnő program. Békával rengeteget beszélgetünk is: minden kapcsolat szerintem ezen megy el, hogy nem beszélgetnek. Mi soha nem engedjük be magunk közé a problémákat. Ha elszakadna a cérna, mindig annak a képnek kell beugrania, amikor először megláttad a másikat vagy az, hogy mit válaszoltál volna arra az adott problémára mondjuk a kapcsolat első hetében.

Ezek szerint nem is veszekszenek?

Nem. Klasszikus vitáink vannak, amikor vélemények ütköznek, de mindkét fél meghallgatja a másikat. Mindent azonnal meg kell beszélni és akkor nincs probléma.

Melyikük a romantikusabb?

Mindketten azok vagyunk, de én talán jobban, Béka pedig nagyon jól fogadja. Ha például Somával lemegyünk hét végén vásárolni, biztos, hogy visszafelé viszünk virágot anyunak és a nővérének is. Soma mindig nagyon élvezi, hogy ő viheti a nagy szál rózsákat. És meglepetésprogramokat is szoktam szervezni Juditnak. De ő is romantikus. Például este mindig megkérdezi, mi a holnapi program, és aszerint reggel kikészíti a ruhámat.

Valóban tökéletesnek tűnik ez az összhang. Féltékenység sincs önök között?

Nincs, én amúgy sem vagyok féltékeny típus. A legnagyobb butaság egyébként teszem azt, egy félrelépés esetén nekimenni a másiknak, hiszen ha kihasználta azt a helyzetet, amit mi teremtettünk a figyelmetlenségünkkel, akkor nem csak ő a hibás. Ez a fajta összhang egyébként csak Judittal működik, semelyik korábbi kapcsolatomban nem tapasztaltam. Persze ehhez Judit személye is kell és a kor is. Sokat változtam. Korábban hagytam magam mellett elmenni a dolgokat, de ez az út vezetett el Juditig.

Sosem akartak összeházasodni?

A kapcsolat elején hamar legyártottuk az első gyereket, Judit akkor azt mondta, azért nem jön hozzám, nehogy már mindenki azt mondja, csak azért házasodunk, mert jön a gyerek. De „egybrekelünk” majd. Ahogy a barátainkat ismerem, kis Sziget Fesztivállal számolunk. Hatalmas buli lesz. Aztán gyereket is szeretnénk még, én négyet, Juditnak a három is elég lenne, amikor pedig pedzegetem a negyediket, azt mondja, azt majd megszülöm én.

Azt mondja, a kapcsolatuk olyan, mint a legelején volt. A két gyerektől sem változott a viszonyuk?

Sokan rosszul állnak a gyerekkérdéshez is. A gyerek nem kettőnk közé, hanem mellénk születik, és nem kell semmit feladni miatta. Nem értem a mártír édesanyákat és az álmaikat feladó édesapákat… A szülők kapcsolatának tilos megváltoznia, hiszen az a kapcsolat csak kiegészül egy gyerektől, s mellette is ugyanúgy kell időt szakítani egymásra.

Nálunk például nem, vagy csak nagyon ritkán megy a tévé, amíg az Ebihalak ébren vannak. Ha mese van, azt is együtt nézzük, nem ültetjük le őket a tévé elé, hogy „tessék, mese, nézzétek”. A vacsora pedig szent, ha csak vajaskenyér is az, akkor is együtt esszük meg, és semmilyen zavaró forrás nem lehet körülöttünk, se tévé, se rádió.

Nemrég nyitott barátaival egy éttermet. Judit az üzleti életben is társa?

Persze! Elméletileg egy kapcsolatban ti vagytok a minden: a testiség, a gondolatiság, a gyereknevelés és az üzlet is. Mi, hárman férfiak szinte mindent magunk csináltunk az étteremben – a tapétázást, a lámpákat is. Judit viszont más szemet hoz, jól is tudja elmondani, ha valami nem tetszik neki. A kritikája építő jelleggel hat, nem bántásként. A tálalás a fontos. Ő mindenben támogat, de nem esztelenül.

Otthon ki a pénztáros?

Én, de mindketten rossz pénztárosok vagyunk. Az utóbbi 5-10 év termése, hogy gondolkodok előre is. Viszont nem nagyon hosszú távra, mint ahogy a múlton sem merengek – a mát kell megélni jól. Persze, szükség van álmokra, célokra, de az apróságokat se felejtsük el megélni. A pénztárhoz visszatérve: Judittal annak idején megbeszéltük, hogy amíg nem muszáj, ne menjen dolgozni, ha viszont már megőrül itthon, akkor szóljon. Azt nem szerettem volna, ha egy multihoz megy vissza, mert az nem családbarát. Saját vállalkozást indított: ruhákat tervez és kivitelez, ami gyerekkori álma volt.

A konyhában ki az úr?

Judit nagyon jól főz. Emlékszem, hét éve egyszer csinált egy rakott krumplit, aztán meg egy tiramisut, mindkettő nagyon finom volt (nevet). Én főzök, a konyha az enyém. Ha van otthon két gyerek, roppant nagyképű kérés egy férfitól, hogy egy anya csináljon meg mindent otthon, főzzön, mosson, takarítson, gyereket neveljen, satöbbi, míg ő issza a hűvös sörét a tévé előtt. Ha egy férfi nem segít otthon, tévúton jár.

Az első távolsági virághordás

Pár hete voltunk csak együtt, amikor Juditnak egy csapatépítő tréningre kellett mennie, Budapesttől 200 kilométerre. Rádióz-tam már akkor is, hajnalban keltem, de persze nekem este 8-kor jutott eszembe, hogy meg kéne lepni egy csokor rózsával. Vettem egy hatalmas kazallal, autóba ültem, és leszáguldottam utána. Mire odaértem, már jó volt a hangulat, persze.

Csak beszaladtam, odaadtam a virágot, és kijöttem. Persze, azonnal kijött utánam, szerelem, csókok, egymás karjaiba borulás, miegymás. De nem is csak ettől emlékezetes az az este. Hazafelé, hajnali egykor a 7-es úton kifogyott a benzin. Sehol senki. Végül felhívtam egy barátomat, hogy segítsen ki. Négyre értem Budapestre, ötkor kezdődött az adás, de megérte!