Megnéztük: az asszony az úr Noé bárkáján

Amikor először híre jött, hogy Darren Aronofsky filmet készít a Biblia egyik leghíresebb alakjáról, Noéról, akkor egyrészt komoly várakozást, másrészt óriási felháborodást váltott ki. Nem egy iszlám országban már az előtt betiltották, hogy elindult volna a kamera, a sajtó pedig már jó előre fente a kését egy jó kis botrányra. Nos, a film elkészült, és bátran jelentjük: ez a mozi semmilyen tekintetben nem botrányos. Sajnos azonban más sem nagyon.

A Noé felvet ugyanis érdekes témákat, sőt akadnak benne kifejezetten jó jelenetek, de az eleje inkább nevetséges, sci-fi gyógyítókkal, kőszörnyóriásokkal és egyéb butaságokkal teletűzdelve. Még a Gyűrűk urára hajazó csatajelenet is inkább röhögést vált ki az emberből, mintsem izgalmat. Aztán jön az özönvíz, és elkezdődik egy másik film, amely akár kifejezetten jó is lehetett volna, ha a készítők merészebbek.

Az özönvízzel mintha egy új, lényegesen érdekesebb és látványosabb film kezdődne az első harmad után

A bezártság és az elvakult küldetéstudat olyan szinten kezdi ki Noét, hogy az már a nézőnek is kezd sok lenni. Russel Crowe kiválóan hozza a vallási fanatikus figuráját, de még ő is alig tud lépést tartani a film abszolút sztárjával, Jennifer Connellyvel. A Noé feleségét játszó Oscar-díjas színésznő karrierje egyik legnagyobb alakítását nyújtja: az ő küldetése, azaz gyermekeik életben tartása, talán még Noé világ­megmentő céljánál is erősebb motiváció. Connelly és Crowe mentális párbaja a film csúcspontja.

Érdemes kiemelni a Harry Potter-filmekből ismert Emma Watson, valamint a két nagy öreg, Anthony Hopkins és Ray Winstone játékát, igaz, utóbbiaktól nem is vártunk kevesebbet. A többi színész viszont csak kellék.

Ajánljuk

Ha Aronofskyék bátrabban szembe mertek volna menni a dogmákkal, akkor a Noé az év filmje lehetett volna. Így viszont egy fele részben gyenge fantasyt, fele részben pedig ügyetlen thrillert kapunk, amit azonban a remek színészek miatt érdemes megnézni.