Egy évvel ezelőtt még a kórházi ágyat nyomta Aradszky László, ma viszont már újra koncertezik, fiatalokat megszégyenítően pörög, fellép, intézkedik. Otthon sem a nyugdíjasok életet éli, ugyanis netfüggő.
Nemcsak a húszéveseké a világ – énekli évtizedek óta Aradszky László, s most, hetvennyolc évesen talán még nagyobb meggyőződéssel, mint fiatal éveiben. Tavalyi kórházi kezelése óta korát meghazudtoló módon jár fellépésről fellépésre, és sportol.
– Hál’ istennek nagyon jól vagyok, de olyan jól, hogy azt kívánom, mindenkinek ilyen legyen az országban. Addig tartott csak a problémám, amíg be nem állították a vérnyomásomat – kezdte vidáman Aradszky. – Nem akarom túlmisztifikálni, de ez a műfaj nagyon sok stresszel is jár, itt felkészültnek, szellemileg frissnek kell lenni, hibamentesen énekelni a szövegeket ötvenkét éven keresztül. Komoly felelősség színpadra állni, ez engem is megviselt, igaz, kit nem visel meg a munkájával járó állandó megfelelni akarás? De már nem idegeskedem, és rendszeresen szobabiciklizem, a mindennapi tekerés aranyat ér – mesélte a Borsnak a táncdalénekes.
Aradszky nem csak a színpadon igyekszik lépést tartani a fiatalokkal. – Úgy bánok a számítógéppel, mint a korosztályomból kevesen. A Facebook számomra megfizethetetlen, nagy a látogatottságom, és jó érzés, hogy napi kapcsolatban vagyok mindenkivel. Ha fellépek, utána otthon elkészítem belőle az anyagot, és már töltöm is fel a hálóra. Teljesen képben vagyok a mai zenék terén is, de nem hangszerelhetem át a dalaimat divatos hangzásúra, mert nevetségessé tenném magam – mondta a magyar popzene történetének első aranylemezes előadója.
