Ki a III. Richárdban, ki a Régi idők focijában, ki a Ripacsokban zárta a szívébe Kern Andrást, aki bizony ódzkodik a skatulyáktól. Igaz, sokat köszönhet amerikai kollégájának, de már több mint tíz esztendeje nem ô kölcsönzi a hangját Woody Allennek. Kern András köszöni szépen, szinkron nélkül is jól van: játszik, énekel, rendez, elfogott leveleket ír és válaszol meg, s szokja az új, „tiszta” életét.
1. A közhiedelemmel ellentétben ön nem az 1962-es Ki Mit Tud?-on robbant be a köztudatba. Tízesztendősen játszotta első filmfőszerepét a Kaland az állatkertben című moziban. Hogyan lett gyerekszínész?
Az ötvenes évek végén, egy nyári napközis táborban töltöttem a szünidőm egy részét, az úgynevezett Petőfi táborban, a Margitszigeten. Egy nap filmstáb jött, gyerekszereplőket kerestek, és engem aztán próbafelvételek után kiválasztottak. De azért az túlzás, hogy berobbantam a köztudatba. Pár ezren láthatták a fent említett filmet.
2. A színjátszás mellett filmrendezőként is bemutatkozott. Úgy tudom, Vámos Miklóssal írtak egy forgatókönyvet. Miről szól a film, és jelenleg hol tartanak az előkészületek?
Ott tartanak, hogy pályázunk a magyar filmalapnál, pénzért kell folyamodnunk. Ennek a pályázatnak most a közepe, vége felé tartunk, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy ebből film készül. Még csak reméljük. A történetet nem szívesen mesélem el, talán csak annyit: egy mai pesti értelmiségitörténet. Én egy orvost játszanék benne, aki így-úgy mindig bajba kerül. A tervek szerint én is rendezném a filmet.
3. A Heti Hetesnek, ami karakteres közéleti műsor, rendszeres szereplője. Mióta politizál? Nincs vele úgy néha, hogy: jaj, de unom a politikát?
A rendszerváltás óta kísérem figyelemmel a politikát, előtte abszolút nem érdekelt. Azóta jobban odafigyelek. Nem mondanám, hogy unom, inkább az furcsa, hogy mi ennyit foglalkozunk a politikával. Ez valami magyar, közép-európai sajátosság lehet. Jobban szeretném, ha ez nem így lenne. Nagyon irigylem az ausztrál unokatestvéreimet, egyikük-másikuk azt sem tudja, ki a miniszterelnökük.
4. Önt humoristának is tartják. Mit gondol, hová lett a nagy múltú politikai kabaré?
Fogalmam sincs. Meg nem tudom mondani, hogy ennek mi az oka. Nem hiszem, hogy az lenne az oka: a magyar politikai kabaré úgy határozott, megszűnik. Farkasházyt, aki a Rádiókabarét képviselte, és aki ennek a nagy mestere volt, leépítették, Hofi meghalt, az igazán politizáló emberek pedig mást csinálnak.
5. Ha kapna felkérést, elmenne stand-upozni? Kedveli ezt a műfajt?
Nem mennék el, mert semmi érzékem hozzá. A látszat ellenére egyáltalán nem tudok magamtól hosszan humorizálni, improvizálni. Ezért is találtam ki a Heti Hetesben az elfogtunk egy levelet típusú írást. Jobban megy a humor írásban, fel tudok készülni rá, nem kell improvizálnom.
6. Drasztikusan változtatnia kellett az életmódján, tulajdonképpen az életben maradása érdekében. Álmában elő szokott fordulni, hogy jólesően elszív egy cigarettát, amit kedvenc Unicumával öblít le, vagy legrosszabb álmában se jöjjön vissza a régi, egészségromboló élete?
A kérdésére nagyon szívesen válaszolok. Nem álmomban, ébren is állandóan eszembe jut, hogy rendkívül szívesen elszívnék egy cigarettát, és aztán meginnék egy Unicumot.
7. Huszonhét esztendő elteltével ismét egy színpadon játszik Hernádi Judittal. Az új darabjukat kifejezetten az ön kérésére Verebes István rendezi. A három jó barát újra együtt?
Igen. Hát mit lehetne erre válaszolni? Ez egy olyan darab, ami szerintem nagyon jól eltalál minket. Orlai Tibor, a producer ügyes volt, hogy megtalálta nekünk. Verebes Istvánnak is van humora, szíve, ritmusérzéke ehhez a színdarabhoz. Jól csinálta meg.
8. Mennyire tartja magát a XXI. század gyermekének? Például a Facebook-oldalát – amelyen állandóak a frissítések, aktualitások, gyermekkori képek feltöltése – ön kezeli?
Dehogy! A gépesítésben egyáltalán nem tartom magam a XXI. század gyermekének. A XX. századénak tartom magam. Próbálok így menni előre a XXI. századdal – jó nehéz –, de egyáltalán nem értek sem a komputerhez, sem a Facebookhoz, sem a mobilhoz, örülök, hogy autót tudok vezetni. A Vígszínházban egy lány nagyon kedvesen foglalkozik az oldalammal.
9. Látszólag mindenki szereti önt, mit gondol, ezt a humorának köszönheti?
Remélem, nem csak annak. Régen nem humoros színész voltam, hanem színész. Nem csak humoros szerepeket játszom, a III. Richárdtól kezdve Füst Milánon át a Bűn és bűnhődésig. A rendszerváltás körül szerintem bizonyos vezetőinkben előjött valami olyasmi, hogy akinek van humora, az játsszon humorosat, ami biztosan piacképes meg sikeres, és akkor elkezdtek engem ilyen humoros színésznek kezelni. Ennek azonban én egyáltalán nem örülök, mert szeretek olyat játszani, ami más, van is rá időnként módom. Szerencsére!
10. A közelmúltban életrajzi könyv jelent meg önről Bárdos András tollából. Ön nap mint nap, estéről estére kitárulkozik a színpadon, a rendezéseiben, a hanglemezein, a könyveiben, illetve az elfogott leveleiben. Miért érezte szükségét, hogy még többet adjon ki magából?
Én egyáltalán nem éreztem szükségét, Bárdos András megkeresett, hogy csináljunk egy könyvet. Én meg azt mondtam: igen, miről? Ő megcsinálja, majd beszélget velem nyolc hónapon keresztül, mondta Bárdos. Kérdeztem, javíthatom? Mert ha hülyeségeket mondok, azokat szeretném átjavítani. Nagy átjavító vagyok. Azt mondta, igen. Akkor jó, válaszoltam.
+1. Nem érzi szükségét, hogy azt a rengeteg tapasztalatot, tudást, amit hosszú évtizedeken keresztül felhalmozott, átadja az ifjabb nemzedéknek? Miért nem tanít?
Elgondolkodnék rajta, de nem biztos… Én általában délelőttönként próbálok, este játszom, néhanapján filmezek, írok, tévézek és rádiózom, ha ezek mellett tanítani is kellene, talán felelőtlennek érezném magam.
Játszd újra, Sam!
Noha Kern András ódzkodik a Woody Allen-skatulyától, az egyik legnagyobb színházi sikerét mégiscsak amerikai kedvencének köszönheti.
Kern Andás – egyedülálló módon a magyar színjátszás történetében – immár harminc esztendeje bújik a legendás Játszd újra, Sam! című film színpadi változatában az enyhén neurotikus filmkritikus Allen szerepébe.
