Nagy sztorizó, a magyar beatzene legendás figurája, aki ha végigmegy Pesten, haverok, rajongók kurjantanak oda neki: szevasz, haver! Pedig színpadon már ritkán látni, igaz, most újra dübörög a banda: 40 éves szülinapját ünnepli a Tabánban Frenreisz Károly Skorpiója.
Frenreisz Karesz az egyetlen, aki itthon három sztárzenekarban játszott: Metró, LGT, Skorpió. Hogy jött el az első két bandából, nem volt harag?
Harag soha nem volt, maximum rövid ideig, a haragtartás nem jellemző a szakmánkban. Én mindenesetre mindenkivel jóban vagyok. Döntéseim kizárólag szakmai jellegüek voltak, soha nem irányultak egyik kollégám ellen sem.
A Skorpió mellett hangosítással foglalkozó saját céget is vezet. Nyilván ért is a pénzhez.
Nem, nem értek a pénzhez! A vállalkozásunk sem pénzcsinálásnak indult a 80-as évek elején hanem azért, mert elkezdtek Magyarországra jönni világsztárok, és elájultunk, olyan jól szóltak. Azt akartuk, hogy a magyar bandák is megszólalhassanak olyan minőségben, mint a nagyok, ezért álltunk össze az omegás srácokkal, Elefánttal (Molnár György), Cikivel (Debreczeni Ferenc), Mihály Tomival és még Pataky Attila is csatlakozott, de ő később kiszállt. Összeraktuk a saját cuccainkat, szóval így indult, tulajdonképpen érzelmi alapon.
Ma is együtt dolgozik a többiekkel?
1988-ban kivásároltam a részüket és egyedül vittem tovább az Omega Kft.-t – a név rajtunk ragadt. Ma már Zsófi lányommal és Zoltán fiammal vezetjük a céget, tizenkét embert tartunk el, de csak egy pici irodánk van egy titkárnővel. A többiek a hangmérnökök, világosítók, szállítók. Zsófi és Zozó nagy segítség nekem. Mindkettejüknek két felsőfokú nyelvvizsgája van, Zsófi külkert, Zozó jogot végzett.
A családjukban (Gundel család) hagyomány a vállalkozás. Sokan úgy hiszik, könnyű a Gundelek dolga, jól el vannak eresztve anyagilag. Igazuk van?
A mi családunkra ez biztosan nem igaz. Édesapám keresetét, aki belgyógyász professzor volt, hónapról hónapra föléltük, örültünk, hogy megélünk. Az anyagi biztonságot a bátyáimnak és nekem is magunknak kellett megteremtenünk. Amit mi otthon kaptunk, az a szellemi muníció volt. Csak egy példa: a szüleim korán észrevették, hogy mocorog bennem zenei tehetség, úgyhogy beírattak zongoraórákra. Édesanyám hat éven át eljárt velem az órákra, figyelte, hogy mit mond a tanárnő, otthon pedig órákon át ült mellettem és okított, számon kért, amikor gyakoroltam.
Édesanyjáról az a hír járta, hogy nagy tekintélye volt a Gundel családban. Igaz, hogy minden évben összejött a família? Azt beszélik, olyankor bezárt a Gundel étterem és csak a család töltötte meg.
Tudni kell, hogy édesanyámnak, aki száz évig élt, tizenkét testvére volt. A két legidősebb nem élt Magyarországon, így itthon édesanyám volt a korelnök. Tényleg nagyon nagy tisztelet, szeretet vette körül. A família valóban összejön egy évben legalább egyszer, de az legenda, hogy bezár miattunk a Gundel. Édesanyám azt mondta, hogy a családot kidobták a vendéglőből az államosításkor, és ő oda soha nem tér vissza, ahonnan őt egyszer kidobták. Be is tartotta, haláláig egyszer sem lépte át a Gundel küszöbét. Tény, hogy nagyon nagy a család, csak nekem huszonhét első unokatestvérem van.
Két színész bátyja, Latinovits Zoltán és Bujtor István is roppant tehetséges művész volt. Miattuk nem lett színész?
Nem, én zenélni akartam, de ki tudja, lehet, hogy komoly szerepeket is kaptam volna, ha nem tiltják be a Mély rétegben című Dömölky János-filmet, amiben még ’68-ban játszottam. A zalai olajmezőkről szólt és politikailag üldözöttnek minősült. Soha nem mutatták be, én sem láttam készen, pedig olyan színészekkel játszhattam együtt, mint Domján Edit, Őze Lajos, Latinovits Zoltán, Dégi Ist-ván. Most, hogy sorolom a nevüket, tudatosul bennem, hogy mindannyian a 40-es éveikben mentek el… Három éve egyszercsak előkerült a film az MTV archívumából, akkor láttam. A kritikusok szerint jó voltam, nem játszottam mereven. Talán újabb szerepeket hozott volna a film, ha akkor bemutatják.
A politika másként is beleszólt az életébe. Úgy tudom, jó barátaiban kellett csalódnia, amikor szembesült a múlt rendszer ügynöki jelentéseivel. Nem bánta meg, hogy kikérte az önről szóló állambiztonsági iratokat?
Érdekelt nagyon, hogy a proletárdiktatúra alatt kik voltak, akik a jelentéseket írták rólunk. Ezért kértem ki a rám és Zoltán bátyámra vonatkozó aktákat. A jelentő ügynökök között volt jó barátom is. Sokáig haragudtam rá, de a halála előtt elmentem hozzá és megbeszéltük. Megbocsátottam neki. Kiderült, hogy valutavásárlás közben lebukott és megzsarolták: ha nem jelent, börtönbe kerül. Egyébként az iratokból az is kiderült, hogy ő soha nem jelentett semmi komolyat, igazából nem ártott senkinek. Voltak persze, akik önként, dalolva vállalták, hogy spicliskednek. Nekik nem bocsátok meg.
Ha már a múltat idézzük, beszéljünk kicsit a Skorpióról! Kisebb-nagyobb megszakításokkal negyven éve dübörög a banda. Az augusztus 19-ei tabáni koncertre minden egykori játszótárs összejön?
A Best of Skorpó lép fel. Tátrai Tibi és Szűcs Antal Gábor gitározik, Papp Gyula és Pálvölgyi Géza zongorázik, Németh Gábor dobol és persze én is ott leszek.
Ennyi zeneileg is erős egyéniség hogyan fért meg egy bandában?
Mert velük mindig is bravúros dolgokat akartunk csinálni, olyan zenét, ami csak velünk szólalhat meg. Igazi örömzene volt minden buli és ma is az. Ugyanolyan tűz van bennünk, mint régen és a lendületet, ami a kezdeti években volt bennünk, most is megpróbáljuk fölvinni a színpadra.
De ha most lenne húsz, milyen zenét játszana?
Elővenném a régi Skorpió-lemezeket és abból merítenék… Komolyan, nem játszanék mást, ez a stílus a szívem csücske. De ha ma kezdeném is saját hangzást keresnék. Persze ott kötnék ki, ahol a Skorpióval.
Tudom, boldog, hogy nagypapa lett. Zenész, vagy színész lesz a kicsikből?
Zoltán fiamnak két gyermeke született, akik egyben unokáim: Frenreisz Zalán 2009-ben, Frenreisz Abigél 2011-ben. Mindkettő kitünően táncol, lehet hogy sok közük lesz a zenéhez. Majd meglátjuk… Mindenesetre sok örömet szereznek mindannyiunknak. A tabáni koncerten biztos, hogy ott lesznek 19-én. Eljöttek már a tihanyi koncertünkre is, és nagyon tetszett nekik a buli!
