Pályakezdő színészek és önjelölt producerek bukkantak föl annak az írónőnek a környezetében, akinek novelláskötetéből film készül Stohl András és Törőcsik Mari főszereplésével. Van, aki pénzt ajánl, mások fenyegetőznek, hogy bekerülhessenek a filmbe. A népszerű színészt meglepte, hogy ennyire kapós lett a szakmában.
Kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban kevés magyar film készült, ezért talán érthető, hogy nem csak a nagyközönség, de a színész- és filmkészítő szakma is különös figyelmet szentel egy új produkciónak. Mint arról a Bors is beszámolt, Ardai Tamás rendező-forgatókönyvíró filmet készítene Döme Barbara A nagymama, aki elfelejtett meghalni című novelláskötetéből.
Az alkotók Törőcsik Marit és Stohl Andrást szeretnék főszereplőnek, a két kiváló színész pedig már első körben lelkesnek és nyitottnak mutatkozott a közös munkára.
Ki hinné, hogy a hírek hallatán a színész szakma és egyes vállalkozók is feltűntek a színen, a jelek szerint mindenki ebben a filmben szeretne szerepelni.
– Sokan hívogatnak különböző meghökkentő ajánlatokkal, csak hogy Stohllal és Törőcsikkel szerepelhessenek egy filmben – meséli a szerző, Döme Barbara. – Volt, aki pénzt ajánlott, ötven- és százezer forintért cserébe azt várták volna tőlem, hogy „befúrjam” őket a produkcióba. Érdekes módon nem a filmért kapott gázsi vonzza őket, hanem a presztízs.
– Egy pályakezdő színész számára nincs jobb ugródeszka, mint együtt játszani két ilyen ikonnal, mint Törőcsik és Stohl – mondja egy neve elhallgatását kérő fiatal színészpalánta. – Itt nem a játékért kapott gázsi a lényeg, hanem az, hogy a neved egy plakáton legyen a nagyokéval. A reklámérték mellett az is fontos, hogy sokat lehet tanulni tőlük munka közben. Százszor többet ér egy ilyen kirándulás, mint több tucat gyakorlati óra – magyarázza a színinövendék.
Stohl András igazat ad a fiatal kollégának, és megérti az írónőt ostromlók elszántságát is.
– A mostani generáció nagyon más, mi sokkal szerényebbek voltunk – mondja. – Ők rámenősebbek és bátrabbak. Persze, ha jól belegondolunk ez az egyetlen módja annak, hogy érvényesüljenek, nehezített pályán mozognak. Amikor én voltam pályakezdő, természetesen nekem is voltak mentoraim és olyan színművészek, akiktől sokat tanultam, például Gáspár Sanyi, akivel rengeteg filmben szerepelünk együtt. Jó dolog egy tapasztalt kollégával dolgozni, hiszen így lehet a legjobban elsajátítani azokat az apró trükköket – például ha közeli az optika, akkor kevesebb mimikára van szükség –, amiket tényleg nem lehet az iskolapadban megtanulni.
Ha Stohl András megértő is, a nyomuló kollégáknak más módszerhez kell folyamodniuk, az írónő ugyanis kijelentette: nála hiába kopogtatnak.
