Kamaszkorában a Hair című film új irányt szabott az életének, és azóta semmi sem tántorította el gyerekkori céljától, hogy szabad szellemű rockzenész legyen és az is maradjon. A 24 éve dübörgő Tankcsapda alapítójával, frontemberével beszélgettünk.
Megbántanám, ha kijelenteném, engem igen kevéssé érdekel a Tankcsapda?
Mondjuk, meglepődnék.
Sokkal inkább érdekel Lukács László...
Vagy úgy…
…akiről nagyon keveset tudunk. Nem találtam olyan forrást, ahol önmagáról beszélt volna.
Mert nekem ez az életem. A zene, a zenekar. A dalszövegeim. Azokban ott vagyok én. És ott vannak az emberek, akiknek énekelek, akiknek játszunk.
keresné ma a kenyerét, ha nem zenész lenne?
Amióta az eszemet tudom, két dologhoz éreztem ösztönös vonzódást. A zenéhez és a repüléshez. A szüleim szerint még nem tudtam beszélni, de az égen mindenre, ami szállt, haladt, rámutattam, rákérdeztem. A galambra, a pillangóra, a papírsárkányra a repülőkre. Tehát valószínűleg repüléssel foglalkoznék. Pilóta lennék, szerelő vagy bármi, ami a repülés közelében tart…
Vagy ejtőernyős?
Örök szerelem.
Milyen érzés kivetnie magát 4000 méter magasból?
Mi a jó a szerelemben? (Széttárja a karját.) Mi a jó abban, ha a szülő az újszülött gyerekét a kezében tartja, ha hosszú idő után édesanyád megölel? Hogyan lehet ezeket elmagyarázni valakinek, aki ezt még nem élte át?! Az ejtőernyős ugrás legalább ennyire intenzív élményt ad. Persze másként mint bármi más. Hatvan másodpercig tart a szabadesés, utána következik az ereszkedés… Háromszázötvenszer ugrottam, ám kétszer hibáztam, mind a két alkalommal odaveszhettem volna. Mondjuk úgy, „szerencsém” volt, de legutóbb ijesztő gerincsérülést szenvedtem. Ekkor, a 2004-es balesetem után, amikor sok fontos koncertet le kellett mondanunk, át kellett gondolnom, a hobbim miatt kockára tehetem-e mindazt, ami a számomra a legfontosabb, vagyis a zenélést. Azóta nem ugrom.
Helyette fut?
Amikor húszéves csikóként minden éjjel berúgtam, de másnap gond nélkül lenyomtam a koncerteket, már akkor is tudtam, eljön majd az idő, amikor meg kell dolgoznom a kondiért. Eleinte nem szerettem a futást, de ma már igen. Megkedveltem a hosszabb távokat is, ez egyfajta monoton mantrázás. Rock and Roll-hívő vagyok, nem engedhetem meg magamnak, hogy tohonya legyek. Én Lukács Laci vagyok a Tankcsapdából (mosoly).
Volt az életében olyan pont, ami gyökerestül megváltoztatta?
Olyan, ami elfordított volna az addigiaktól nem. De 14 évesen egy barátommal beültünk egy filmre, és másfél órával később más emberként jöttem ki a moziból. Ez a film a Hair volt. Letaglózott a szellemisége. Az, hogy igenis lehet szabadon élni, hogy igenis meg lehet küzdeni a céljaidért, és lehetséges azt csinálnod, amiben kiteljesedhetsz.
Két sor nem megy ki a fejemből: Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék, nézd meg jobban, hogy élnek anyádék… Az ön szülei hogyan éltek?
Édesapám vasmunkás volt, anyukám ápolónő, egy sokemeletes panel egyik tanácsi lakásában éltünk, sosem volt autónk vagy hétvégi házunk, szóval igazi munkáscsalád – annak minden előnyével és hátrányával. A húgommal együtt nagy szeretetben nőttem fel. De ez a két sor nem az én családomról szól. Sokunkéról…
Ez a Tankcsapda titka?
Az ember a saját dalszövegeit ne minősítse, de rengeteg visszajelzést kaptunk, hogy ezek a dalok többféle módon értelmezhetők, és hogy szólnak a gyerekeknek is, meg a szüleiknek is, meg azok szüleinek is. A fehéreknek, a feketéknek, a fiúknak, a lányoknak, a nagyon gazdagoknak és az igazán csóróknak egyaránt.
Semmit sem tudunk arról, van-e családja?
Nincs gyerekem, és bár éltem már párkapcsolatban, nincs feleségem, nem is volt. Nem azért, mert én egy „magányos, kemény rockerfazon” vagyok, hanem egész egyszerűen így alakult. Van viszont két nagy kutyám, két vizsla, egy magyar és egy szálkás német. És az életem e részéről nem is szeretnék többet elárulni.
1968. február 19.
Megszületik Debrecenben, a Vízöntő csillagkép jegyében.
A hetvenes évek
Húgával egy panelben nevelkedik, munkáscsaládban. „Szüleim mesélik, hogy anno, amikor a szocialista brigáddal kirándultunk, és nekikezdtek nótázni, én alig háromévesen már felpattantam az asztalra, táncoltam, énekeltem, hogy száz forintnak ötven a fele, és élveztem, hogy nekem tapsolnak.”
Nyolcvanas évek
Kiskamaszként már csakis zenészként tudja elképzelni az életét. A debreceni Csokonai gimiben egy diákzenekar tagja lesz. „A tanárok megtűrték a különc társaságot, sőt egy külön épületben még próbalehetőséget is biztosítottak nekünk.” A Vörös Kakas (1985) után a PG Csoport (1986) következett
Lukács életében, majd 1989-ben megalakítja a Tankcsapdát.
Kilencvenes évek
A banda kezdetben előzenekarként koncertezik, Lukács először szóló-, majd basszusgitáros, emellett frontember s már ekkor ő szerzi a dalszövegeket. „Sosem tartottam magam igazi, képzett zenésznek, inkább afféle énekmondó vagyok.” 2000-ig kilenc nagylemezük jelenik meg. A zene mellett az ejtőernyőzés a szerelme.
Kétezres évek
Lukács László a szakma legelismertebb szövegírói közé emelkedik, és a rádiók is egyre többet játsszák dalaikat, s a rajongótáboruk több tízezresre duzzad. 2004-ben csaknem végzetes ejtőernyős balesetet szenved, amelyet követően felhagy veszélyes hobbijával. „Biztos vagyok abban, hogy fogok még ugrani” – mondja kérdésünkre.
2013
Az együttes következő albuma jövő őszre várható, addig is tart a nyári koncertturné, amelynek talán legfontosabb állomásaként „hazai pályán”, a debreceni Campus Fesztiválon lépnek fel július 19-én.
24 ezer lemez a benzinkutakon
A Tankcsapda legutóbbi CD-jéből a 2012 őszi megjelenés óta 24 ezer darabot vásároltak meg a rajongók, egy speciális együttműködésnek köszönhetően. „A Mollal való egyezségünk szerint csakis ezeknél a benzinkutaknál lehet hozzájutni az albumhoz, amely így, a bolti forgalmazást kikerülve csupán 990 forintba kerül” – mondja Lukács László.
