Bangó Margit gerince egy fejlődési rendellenesség miatt olyan, mint az őserdő, összevissza ágaznak a csigolyái. Három komoly műtétje volt eddig, csillapíthatatlan fájdalommal éli a mindennapjait.
A Kossuth-díjas művésznőt, Bangó Margitot mindenki csak mosolyogni látja, arról viszont igencsak kevesen tudnak, hogy nap mint nap komoly fájdalmak gyötrik. A magyarnóta-énekes még soha nem beszélt arról, hogy egy gyógyíthatatlan gerincbetegségben szenved, aminek szörnyűséges tünetei vannak: a gerinccsigolyái összevissza ágaznak. Margit szerint úgy néz ki, mint az őserdő. Hiába műtik a csontjait, időről időre újra szétroppannak.
– Három komoly gerincműtétem volt eddig, az első 26, a második 42, a harmadik pedig 52 éves koromban – mesélt problémájáról a Borsnak A Nagy Duett közönségének eddigi legnagyobb kedvence. – Tizennégy csavar tartja a csontokat, nyolc van a gerincemben, hat a nyaki csigolyáimban.
- A probléma fiatal koromban kezdődött, egyik napról a másikra kezdett deformálódni a hátam, nagyon hamar S alakú lett. Az első műtét után egy évig voltam járásképtelen, tizenegy beavatkozásom volt, hét liter vért pumpáltak belém, hogy túléljem.
A szörnyű betegség ellenére az énekesnő életkedve irigylésre méltó. – Miért szomorkodjak? – kérdezte egy hangos nevetés kíséretében. – Az orvosomnak, dr. Zsolczai Sándornak köszönhetően most már öt vadonatúj csigolyám van, ezeket a csípőcsontomból metszették ki. Fáj a mozgás, persze, de minek panaszkodjak? Amikor a műtőasztalon feküdtem, a jó isten kezébe adtam az életem. Ő pedig visszaküldött azzal, hogy még nagyon sok szívet tegyek vidámmá. Ez a küldetésem.
- Ezért vagyok itt. A doki azt mondta, az is csoda, hogy járok, az meg végképp, hogy autót vezetek. Mindent meg tudok csinálni, mindent magam intézek. Csak egy jó és kényelmes sportcipő kell a lábamra, és már megyek is! Táncolnom viszont egyáltalán nem szabad. Az tényleg az életembe kerülhet. Bár annyi áldást kaptam az életem során az emberektől, hogy úgy érzem, nem történhet velem semmi rossz. A Nagy Duettben azért csak annyit mozgok a színpadon, amennyit feltétlen kell. Márk jelenléte sokat segít, ő bejárja a teret, én meg beéneklem – viccelődött a roma muzsika nagyasszonya.
