Hugh Jackman számos filmben megmutatta rendkívüli tehetségét, Oscar-díjra viszont most jelölték először a Nyomorultak musicalváltozatában nyújtott alakításáért. Sorozatunk első részében az ausztrál filmsztár gyerekkori hányattatásairól olvashatnak.
Nagy utat járt be a 44 éves Hugh Jackman, míg eljutott első Oscar-jelöléséig, amelyet a Lés Misérables – Nyomorultak musicalváltozatában nyújtott alakításának köszönhet. A megszokottól eltérően ugyanis élőben énekelte végig Jean Valjean szerepét, és a hangjával mindenkit lenyűgözött.
De mielőtt ennyire előreszaladnánk, érdemes Jackman gyermek- és ifjúkorába is bepillantani, mert többek között eddig azt is kevesen tudták a mindig mosolygós sztárról, hogy gyermekkorában egy életre megsérült a lelke.
Hugh Jackman 1968. október 12-én született Sydney-ben, öt testvér közül ő a legfiatalabb. Alig múlt nyolcéves, amikor szülei, az angol származású Grace Watson és Chris Jackman elváltak, a mama pedig visszaköltözött a brit szigetre.
Szomorú gyerekkoráról eddig alig beszélt a színész, egy ausztrál magazinban viszont nemrégiben könnyek között öntötte ki a lelkét. Jackman azt mondja, hogy máig nem sikerült feldolgoznia, hogy csonka családban nőtt fel.
– Kisgyerek voltam még, amikor a szüleim elváltak. Édesanyám elköltözött, én pedig képtelen voltam akkor felfogni, hogy ez egy végleges döntés a részéről. Táviratban tudatta velünk, hogy nem jön vissza, én ennek ellenére sokáig reménykedtem benne, hogy egyszer talán belép az ajtón. Gyakran álmodtam vele, és ilyenkor mindig sírva ébredtem.
Jackman két nővére, Zoe és Sonia később követte anyját Európába, a két báty, Ralph és Ian viszont Ausztráliában maradt.
– Örökre belém vésődött, hogy mindenki rólam beszélt, és összesúgtak a hátam mögött. Akkoriban ugyanis nagyon szokatlan volt, hogy egy anya elhagyta a gyerekeit – mesélte Jackman a magazinnak, és hozzátette, hogy mára megbocsátott az édesanyjának.
– Jóval később tudtam csak meg, hogy anyám már a születésemkor mániás depresszióban szenvedett. Felnőttként megértettem, hogy beteg volt, gyerekként mit sem tudtam róla. Azt sohasem gondoltam, hogy nem szeret – emlékezett Jackman.
Magábaforduló édesapja egy drága, bentlakásos fiúiskolába küldte, ahol osztályelnök lett, és színi előadások szervezésébe fogott.
(Folytatjuk)
