Joshi Bharat és felesége, Csilla megdöbbent, amikor újságírók azzal hívták fel, hogy válságban van a kapcsolatuk. Huszonkét éve házasok, és még a feltételezést sem értik, hisz soha nem veszekedtek.
Hogyan került a médiába?
Csilla: Bharat mellett sokat szerepeltem az elmúlt években különböző újságokban, tévéműsorokban. Tudtam, hogy működik a televíziózás. Aztán, amikor a TV2-n castingot hirdettek, egy barátunk javasolta, hogy jelentkezzek, és engem választottak. Jól éreztem magam a forgatások alatt. Remélem, folytatódik a Nagytakarítás.
Mit szólt ahhoz, hogy felsége a nyomdokaiba lépett?
Joshi: Örültem neki, hiszen amíg a gyerekek kicsik voltak, Csilla csak a családra koncentrált. Nem is törekedett arra, hogy saját karrierje legyen, csak a közös vállalkozásunk gazdasági ügyeit intézte, és minket szolgált ki. Most, hogy már Shila is felnőtt, azt mondom, nyugodtan próbálja ki magát, megérdemli. Annyira jó feleség, hogy akár indiai is lehetne –nevetett.
A kulturális különbség sohasem okozott problémát önök között?
Csilla: Ilyenkor mindig csak azt szoktam kérdezni: miért? Joshi nem fehér? Egyébként, aki ismer, az tudja, nem adok más véleményére. Amikor megismerkedtünk, Joshi már tíz éve itt élt, teljesen átvette a szokásainkat. Így, ha Indiába látogattunk, ő farmerban volt, míg én felvettem a szarit, mert az kényelmesebb. Sőt az anyósom arra kért, hogy gyújtsak rá előtte, mert tudta, dohányzom és így szerette volna a tudtomra adni, nem zavarja a szokásom. Az indiai emberek rendkívül elfogadóak.
Szoktak veszekedni?
Csilla: Már gyerekkoromban megfogadtam, hogy soha nem fogok hangosan vitázni, mert ezzel kapcsolatban rossz emlékeket őrzök. Éppen ezért velem nem lehet veszekedni, és haragtartó sem vagyok.
Joshi: Ez tényleg így van. Nem véletlenül vagyunk együtt huszonkét éve. És nem véletlenül éreztem azt a megismerkedésünk utáni huszonhetedik másodpercben, hogy őt akarom. Másnap már össze is költöztünk. Három hónap múlva pedig már megvolt az esküvő is, de csak azért ilyen későn, mert nem kaptunk korábbi időpontot a hivatalban.
Soha nem merült fel a válás gondolata?
Csilla: Nem.
Joshi: Indiában nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Probléma esetén sem gondolnak a válásra. Az asszony nem lecserélhető. Egymásért mindent meg kell tenni. Itt Magyarországon sok kapcsolatban azt látom, hogy mindenki az önös érdekeit nézi. Pedig a házasság akkor működhet, ha csak te és mi vagyunk.
Elterjedt egy olyan pletyka, hogy a kapcsolatuk válságba jutott.
Joshi: Még mélypont sem volt, nemhogy válság. Nem is értjük a rosszindulatot. Persze azzal tisztában vagyok, hogy ha kidugod a fejed a tömegből, akkor eltalálnak. Ezek szerint vannak rosszakaróink, pedig kerülöm az ilyen embereket. Ha kiderül valakiről, hogy az erkölcse nagyban különbözik a miénktől, még a telefonszámát is kitörlöm.
Mondana egy példát?
Joshi: Azokat kerülöm, akik másokat használnak. Az ilyen emberek mindenre képesek. Indiában mi nem csajoztunk. Az esküvő szentsége fontos dolog. És hiába élek itt, ehhez az értékrendhez ragaszkodom. Egyszerűen nincs a véremben a csábítás. A kolléganőimmel sokat viccelődöm, de nem nőként nézek rájuk. És az, hogy hűséges vagyok, egyáltalán nem érdem, egyszerűen csak állapot.
Két lánya is van. Tőlük is hasonló erkölcsöt követel?
Joshi: Nem, hiszen egyikük anyja sem indiai, és egyikük sem Indiában él. Ráadásul a gyerekektől nem lehet követelni. Ők azt fogják csinálni, amit a szülőktől látnak. Csillával való harmonikus kapcsolatunknak éppen ők a bizonyítékai. Csak rájuk kell nézni, és látszik, hogy egy tiszteleten alapuló szeretetteljes közegben nőttek fel.
