A nézők bájos, mindig visszafogott, vérprofi híradósként ismerik Várkonyi Andreát. A mûsorvezetô a Bors olvasóinak őszintén vallott másik énjéről, ami a tévében nem látható.
A munkája miatt kialakult önről egy kép a tévénézőkben. Mennyire jellemző önre a visszafogottság például?
A visszafogottság abszolút része a személyiségemnek, de amit a nézők látnak, csak egy szűk keresztmetszete annak, amilyen valójában vagyok, hiszen a hírműfaj ezt a komolyságot követeli meg. De emellett más oldalam is van. A hétköznapokban sokkal karakánabb természetem van, s kifejezetten szeretek konfrontálódni. Szókimondó vagyok, nyersen megmondom a véleményemet.
Bárkivel vitatkozom, ha kell – akár felettem álló emberekkel is. Egyébként már gyerekkoromban is ilyen voltam, megmondtam a véleményem a tanáraimnak is, persze azért tisztelettudóan. Sokan meglepődnek, amikor személyesen megismernek, mennyivel lazább és mosolygósabb vagyok, mint a Tényekben. Ironikus a humorom és kellő öniróniára is képes vagyok.
Beszéljünk egy kicsit a párjáról, Bochkor Gáborról, illetve arról, hogy mit szólt, amikor megtudta: a Bumeráng nyomtatott formában születik újjá?
Remek ötletnek tartottam, és az első pillanattól kezdve rengeteget beszélgettünk róla. Ennek ellenére nem szólunk bele egymás munkájába. Elképzelhetetlen lenne, mondjuk, hogy valaki azért nem szerepel a lapban, mert én nem kedvelem az illetőt. De véleményt természetesen mondok, s Gábor kíváncsi is a meglátásaimra. Egyébként a Sláger Rádió megszűnése óta a Neo FM-nél mindig érezhető volt a bizonytalanság, az utolsó hónapokban pedig már hosszú agónia folyt, így valójában inkább fellélegeztünk, amikor véget ért az egész.
Biztosan nagyon unja, hogy mindenki azt kérdezi: mi a titka, hogy nem öregszik? De most időszerű a kérdés, hiszen napokon belül betölti a 38-at.
Tényleg jó lenne valami világraszóló trükkel előállni, de nincs. Nem fürdök kecsketejben, és nem járok plasztikai sebészhez. Nincs kifogásom egyébként a szép és természetes hatású esztétikai beavatkozások ellen, de egyelőre nincs rá szükségem. És mivel az eredeti hivatásom orvos, talán számít, hogy sokkal inkább tisztában vagyok a lehetséges szövődményekkel, így nem valószínű, hogy felfeküdnék a műtőasztalra egy plasztikai beavatko-zás kedvéért. Volt egyébként egy jópofa, a korommal kapcsolatos sztori: tavaly, amikor Claudiával (Liptai Claudia – a szerk.)
Miamiban voltunk, bementünk egy trafikba, ahol akartam venni egy alkoholtartalmú üdítőt. Az eladó elkérte a személyimet, mert úgy ítélte meg, hogy még nem töltöttem be a 21 évet… Amikor meglátta a születési dátumom, még a kollégáját is odahívta, hogy nézzen meg, mert ilyet még nem látott. Nagyon vicces jelenet volt, nagyon nevettünk.
Ha mindent újrakezdhetne, mit csinálna másképp?
Nyilván sok minden mást is csinálnék, avagy kicsit másképp. De jó érzés, hogy semmire nem kell azt mondanom, hiba volt, megbántam, s ha újra kezdhetném, másképp tenném.
