Részletek Gönczi Gábor és Csikós Balázs kötetéből 3. rész - Gönczi Gábor háromszáz esküvőn vendégeskedett vagy játszott Smile nevű zenekarával. Az élményeikből írott könyv feltárja az esküvői biznisz eltitkolt svindlijeit, piszkos játszmáit és betekintést enged a celebmenyegzők kulisszatitkaiba.
„Mindenkit meghívjunk, akit illik, vagy csak azokat, akiknek szeretjük a társaságát? A válasz persze kézenfekvő: a saját esküvőmre azt hívok meg, akit akarok. Ez így jól is hangzik, de csak ha eleve nem számít az ember nyugodt és hosszú házasságra. Ha pedig az esküvőt az anyós szervezi, mert ő ebben tapasztaltabb, akkor csak idő kérdése és előbb-utóbb a hitvesi ágyunkba is közénk áll (vagy fekszik) majd, mert nyilván ahhoz is jobban ért. De hogyan kezeljük ezeket és a többi felmerülő problémát okosan? Kiderül a könyvből, ahogyan az is, miért akartak második lagzit Schobert Norbiék.
Úgy kellett megszervezni a második lagzit, hogy maga a férj ne tudjon róla. (…) Mivel az első alkalommal a templomi szertartás elmaradt, most ezt is be kellett pótolni. Szeretem a kihívásokat, így Rékával szinte másodperces pontossággal megszerveztük a napot. Norbit egész napos üzleti tárgyalásra hívták vidékre. Egy jó barátja ment érte kocsival, mondván, hogy meg kell nézniük egy müzligyárat, amit most kedvező áron meg tudnának vásárolni. (…) A sofőr és Réka észrevétlenül, telefonon tartották a kapcsolatot. (…) Norbi közben értetlenkedett, miért kell ennyire rohanni. »A müzligyár nem fog meglógni« mondogatta.
Réka arra is gondolt, hogy az ő drága szerelme nem feltétlenül húz zakót reggel, így berendelt egy gyönyörű, méretpontos öltönyt, hozzáillő nyakkendőt és lakkcipőt, s ezeket gondosan elhelyezte a paplakban. Nem volt rossz döntés, Norbi ugyanis a kánikulai napot elegáns rövidgatyával és ruganyos sportcsukával dobta fel. Vagy mást vártak az ország első számú fitneszgurujától?
A templom előtti kereszteződésben az autó megállt a pirosnál, amikor is Norbi megjegyezte, hogy »olyan az ott, mintha esküvő lenne«. (…) A sofőr kirángatta Norbit az anyósülésről, és a nekik háttal álló csoportosulás mögé tessékelte őt. (…) A násznép megfordult, kettévált, majd előlépett az akkor már harmadik gyermekükkel a hatodik hónapban járó Réka gyönyörű, hófehér ruhájában, és könnyes szemekkel segített megfejteni a rejtélyt: »Igen, szerelmem, ez egy esküvő. Mégpedig a te esküvőd!« Norbi fejében hirtelen összeállt az elmúlt napok összes átverése, fel nem vett telefonja, mellébeszélése, és véletlenül elcsípett titkos megbeszélése, és rá kellett döbbennie, hogy a müzligyár ma már biztosan nem lesz az övé. A meglepetés, meghatottság, csodálat és boldogság azonnal elindította a könnyeit, majd széles mosollyal átölelte feleségét, és benne mínusz három hónapos gyermekét. (…)
Mission completed (küldetés teljesítve), jöhet a pap!
De Norbi továbbra is rövidgatyában volt, ami nemcsak, hogy minden alkalomra tökéletes ruhadarab, de hálós belső része a huszadik század egyik kiemelkedő technikai vívmánya is egyben, mert megtartja, amit meg kell, és kiszellőzteti, amit ki kell. Ezért nincs szükség alsógatyára. Réka tehát beküldte férjét a paplakba, ahol ott volt kikészítve a gyönyörű öltöny, de sehol az alsógatya…”
(Folytatjuk)
