Bea a börtönben is kitart Győzike mellett

– Huszonegy éve ismerem a férjemet, zöldségesüzletük volt, meg húsboltjuk már akkor is. Amióta ismerem, nem volt gondja az adóhatósággal – magyarázza.

– Amikor megtudtam, hogy nyomoznak, és ellenem is, majdnem elájultam. Egyelőre azóta is csak pislogok, hogy hol tart már az ügy… A legújabb, hogy közösen terveltük ki, hogy adót csalunk, és tizenkét évet is kaphatunk. De elárulom: Győző sosem beszélt nekem a vállalkozásairól, az üzleti ügyeiről
– teszi hozzá.

– Egyszer úgy jött haza, hogy be lesz kamerázva a házunk, és valóságshow-t forgatunk. Egy roma asszonynak egy feladata van: azt teszi, amit az ura mond. Ezt tettem mindig, főztem, mostam, aztán forgattunk. És a műsorban is csak főztem, mostam. Ez nem a Bea-show volt, hanem a Győzike-show. Ha tudom, hogy
így végezzük, egy percig nem hagytam volna a férjemnek, hogy Győzike legyen! – szögezi le határozottan, de mindjárt el is szomorodik.

– Neki sosem mondom, de gyakran gyötör a gondolat, bár próbálom gyorsan elhessegetni: lehet, hogy börtönbe kell mennem. Aztán összekapom magam, mert muszáj a gyerekek miatt. Rólunk mindenki azt hiszi, hogy folyton ordibálunk otthon, amiben van egy kis igazság, mert temperamentumos emberek vagyunk, de amióta ez a rémálom tart, egy hangos szó nincs köztünk. Félünk és kapaszkodunk egymásba. Ő engem, én meg őt féltem – mondja, és elfutja a könny a szemét, amikor pedig a gyerekekről, Virágról és Evelinről kérdezzük, nagyot sóhajt.

– Egyelőre nem beszéltünk senkivel arról, mi lesz a gyerekekkel, mert bele sem merek gondolni, ők mit éreznek, ha minket bebörtönöznek. Bárhogy is lesz, Győzővel a kapcsolatunk örök, így kitartok mellette, még a rácsok mögött is.