Kristen Stewart 12 évesen már sztár volt

Kristen Stewart alig nyolcévesen kapta meg a tizenharmadik év című édeskés vígjátékban az első tévés szerepét, de még három évet várnia kellett arra, hogy Hollywood megtanulja a nevét.

A Pánikszoba című thrillerben Jodie Foster lányának megformálására jelentkezett, és elég meggyőző volt a bemutatkozása ahhoz, hogy Hayden Panettiere-t és a többi jelentkezőt kiüsse a nyeregből. Persze, amikor megtudta, hogy ő a nyerő, majd’ elájult örömében. – Ó, ez óriási! Sőt még annál is több! – gondoltam akkor. Teljesen ki voltam borulva miatta – így idézte fel azokat a pillanatokat egy show-műsorban.

Kristen alig 12 évesen már tudatosan építette a karrierjét, és a Pánikszoba forgatása közben, ahogy figyelte Jodie Fostert, a színésznő szinte a bálványa lett, és a mai napig ő a példaképe.

Szélsebesen ívelt felfelé a csillaga, három egymást követő évben is jelölték a Young Artist Awardsra, 2003-ban a már sokat emlegetett Pánikszobáért, 2004-ben a Jéghideg otthon, 2005-ben pedig az Undertown című filmekben nyújtott alakításáért.

Az, hogy szülei féltették a rivaldafénytől nem volt véletlen, Kristen visszahúzódó természete már akkor megmutatkozott. Nehezen kezelte a sztárságot, és minél ismertebb lett, a helyzet csak rosszabbodott. A díjátadók előtt és után remegett a keze-lába, és minden alkalommal rosszult volt és van, ha a nyilvánosság előtt kell szerepelnie.

– Nem tudok hozzászokni ahhoz, hogy egy teremnyi ember elé kell állnom, amikor átveszem a díjat. Olyan emberek előtt, akiket mélységesen tisztelek! Egyszerűen kiver ettől a víz, összeszorul a gyomrom, aprónak érzem magamat. Ugyanez vonatkozik a rajongókra is. Furcsa, hiszen színésznő vagyok, és tudom, hogy az ismertség ezzel jár, de mégsem tudok azzal mit kezdeni – magyarázta, amikor már jó néhány film fűződött a nevéhez, többek között a Zathura, az Út a vadonba és a Kegyetlen faj. Persze visszaút már nem volt, hiszen Kristen egyetlen szerelme még a filmezés volt.

– Nagyon szeretem csinálni, mert imádok történeteket elmesélni. Olyan filmekben szeretek játszani, amelyeknek rendkívüli mondanivalójuk van. Nem igazán izgat, hogy „hollywoodi sztár" legyek – magyarázta egyszer egy interjúban. Ekkor már magántanuló volt, azaz csak ritkán tette be a lábát a gimibe, és nem bandázott az osztálytársaival. Szövegkönyveket magolt, meghallgatásokra, próbákra járt, és épp az Adventureland – Kalandpark forgatásán volt, amikor Catherine Hardwicke – az Alkonyat-filmek rendezője - meglátogatta.

(Folytatjuk)