Havas Henrik igazi megosztó személyiség. Lehet kedvelni, utálni, de közömbösnek maradni iránta aligha. Új könyvében is kényes témát feszeget, a melegek világáról ír.
Már a nyugdíjasok táborát erősíti, de egyáltalán nem tűnik tipikus magyar „nyuggernek”. Kifejezetten életerős, és jól tartja magát.
- Baromi furcsa helyzet. Nekem fontos, hogy energikus maradjak, de elnézem a korombeli embereket, és szörnyű látványt nyújtanak. Rosszul öltözöttek, ápolatlanok. Borzasztóak, és nekem gáz, hogy én is hatvanas vagyok. Nálunk azonosítják a nyugdíjasokat az utcán centrum szatyorral botorkáló idősekkel, azt sugallva, ha elmúltál hatvan, már semmire sem vagy jó.
Pihenés helyett folyamatosan dolgozik, de jelenleg nem látható egy nagy kereskedelmi televízió képernyőjén sem.
- Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már, de most jól érzem magam az ATV-n. Nem hiányoznak a nagy csatornák. Már megengedhetem magamnak, hogy azt csináljam, ami jól esik. Így kerültem a Marslakókba is. A lányom meg is kérdezte: komoly újságíróként, hogyan juthattál ilyen mélyre? De miért is mondtam volna nemet? Jólesett.
Az írásra koncentrál. Alig jelent meg az elítéltekről szóló könyve, máris itt a következő.
- A melegek zárt világának titkait próbálja megfejteni. Igazi darázsfészekbe nyúlt. Két könyvön dolgozom, mert a Szeretők folytatása is készülőben van. Eddig túlságosan előítéletes voltam. Van bennem egy enyhe homofóbia, de küzdök ellene. Aztán mégis belevágtam, de egy dolgot kikötöttem: nem foglalkozom az ismert emberek, a média, a színházi világ, a szépségipar közismert szereplőivel. Szinte lehetetlen rábírni a társadalomra komoly hatást gyakorló személyiségeket arra, hogy vállalják a másságukat, és ez tragédia. Ez az ország csak visszafelé megy. Katasztrofálisnak tartom azt is, amikor egy meleg celeb megállás nélkül nőkkel fényképezteti magát, párra vár, és adja a hülyét.
Intenzív véleménye van mindenről és mindenkiről. Önt pedig flegmának, gőgösnek és kiállhatatlanként jellemzik. A civil Havas Henrik milyen?
- A kettő majdnem ugyanaz, aki nagyon eltérő szerepet játszik, azt előbb-utóbb leleplezik. Soha nem mutattam olyan arcot magamról, hogy példás férj és családapa vagyok, mert nem vagyok az. Nem érdekel, ki mit mond rólam. Nemvagyok hibátlan, de legalább őszinte vagyok.
Nagypapaként nehéz időszakot élt át tavaly, miután két lányunokája elvesztette az édesanyját. Úgy tudom, a nagynéni neveli őket. Hogy vannak a gyerekek?
- Jól tudja. Nagyon kényes kérdés, nem akarok róla beszélni. Nem miattam, miattuk. Most egyébként haragszom rájuk, elégedetlen vagyok a szorgalmukkal, nem lett túl jó a bizonyítványuk. Meghalt a mamájuk, de tanulniuk kell. Tartanak tőlem. Ígértem nekik egy nyaralást, de mostanáig tartottam a frontot, hogy nem megyünk, de a nagyanyjuk kikönyörögte. Szeptemberben behajtom rajtuk: ha tetszik, ha nem, együtt fogunk tanulni.
És Ön hogy érzi magát, hisz soha nem titkolta, hajlamos a depresszióra.
- Az alkatomnál fogva depressziós vagyok, csak nincs időm kiélni magam. Volt olyan időszak, amikor nem érdekelt semmi, csak rutinból csináltam a dolgaimat, de akkor is felvettem a telefonokat és vezettem műsorokat, nem zárkóztam be. Most egyébként nem ilyen időszakom van, kifejezetten jól érzem magam.
Látszatra mindent elért: ismertség, stabil anyagi háttér, szerető család. Elégedett a sorsa alakulásával?
- A rendszerváltás környékén tépelődtem, hogy váltsak-e, és használjam a jogi diplomámat. Jól döntöttem, hogy maradtam. Most lehetnék egy megalázott alkotmánybíró, vagy ami még kínosabb, lehetnék sztárügyvéd, és bosszankodhatnék, ha nem engem kérnek fel az adott ügyre. Úgyhogy, igen, elégedett vagyok az életemmel.
