Bud Spencer: az evés a legfontosabb az életben

A hollywoodi ­film­sztár életrajzának második kötete most látott napvilágot, ebből az alkalomból beszélgetett vele a svájci Blick. Részletek az interjúból.
82 évesen vannak még álmai?

Hogyne! Sok. Csak nem tudom, melyik megvalósítható, mert az nem csak tőlem függ.

Ha újrakezdhetné, ugyanígy élne?

Nem hiszem, a vegyészet jobban érdekelt, csak a sportolói karrierem miatt nem fejeztem be az egyetemet, de színész szinte véletlenül lettem 37 éves koromban.

Mennyire azonos ön a filmjeiből megismert figurával?

Semennyire. Én soha nem verekedtem, igaz, ebben szerepet játszhatott, hogy elég volt rám nézni, s nem nagyon mertek belém kötni. A filmekben valahogy bátrabbak a férfiak...

Hát valóban félelmetesen nagy ember. Harcolt valaha is a pluszkilók ­ellen?

Amióta betöltöttem a hatvanat, kétszázféle fogyókúrát próbáltam ki, de egyiket sem bírtam egy napnál tovább. Színész koromban 140-150 kiló voltam, ehhez képest a mostani 119-cel karcsúnak és délcegnek érzem magam.

Mostanság már lemond a kedvenc spagettijéről is?

Megőrült, ember? Egy olasz soha nem mond le a tésztájáról! Az evés a világon a legfontosabb dolog, az ismert mondást kitekerve: eszem, tehát vagyok

Hogyan tartja magát fitten?

Az én koromban az a döntés: vagy papucsot húzva várja az ember az elmúlást, vagy sportol. Én rendszeresen kondizom, s az agyamat is edzem. Sajnos csak ez utóbbi olyan már, mint egy fiatalnak.

Gondolkodik a halálon?

A halál a mindennapos problémáink végső megoldása. De nem foglalkoztat. A lényeg: ahogy megszülettünk, halálra vagyunk ítélve.

Bizonyára sokat számít a jó kedélyében, hogy 52 éve él boldog házasságban feleségével, Mariával. Mi a titkuk?

Titok? Nincs, egyszerűen csak hűséges ember vagyok.