Tokody Ilona elvesztette közalkalmazotti viszonyát az Operánál, sőt a jövő évadban már egy szerepe sem lesz. Az énekesnő elsősorban az intézményt vezető Ókovács Szilvesztert okolja mindezért.
Hogyan fajult idáig a helyzet?
Tízéves folyamat volt, ahogy leépítettek minket. Most pedig Ókovács Szilveszter (az intézményt irányító kormánybiztos – a szerk.) úgy döntött, hogy bevégzi. A társulat nagyon bizakodva fogadta őt, de tavaly ősszel már éreztük, hogy többen útban vagyunk.
Hogyan volt képes ilyen körülmények között művészi, alkotói tevékenységet végezni?
Sehogy. Többen csak úgy hívjuk az Operát, hogy terror háza, mert a félelem, a megfélemlítés és a gyűlölet járja át. Ha bemegyek, görcsbe rándul a gyomrom.
Kapott szerepet a következő évadra?
Négy előadást ajánlottak föl nekem, immár szerződéses művészként. Én szerettem volna, hogy ezt bővítsék ki, de Ókovács végül mindet elvette tőlem. Szó szerint likvidált.
Mégis mi lehet ennek az oka?
Biztosan nem szakmai oka van. Tavaly februárban megalapítottam a Magyar Operaénekesek Egyesületét, ebben én vagyok az alelnök. Nemrég az egyesület elnöke és titkára ellen fegyelmi eljárás indult az Operánál. Csodálkoztam is, hogy kimaradtam belőle. Lehet, hogy túl nagy falat voltam, és nekem nem merték elküldeni a levelet. Ettől függetlenül felmondtak nekem is, munkanélküli vagyok, decembertől nem is kapok havi fizetést. Földönfutóvá tettek minket olyan emberek, akik szakmailag nem érnek föl hozzánk. A hangom a mai napig, lekopogom, fiatalosan szól, tehát szakmailag nem lehet belém kötni, egy jó vezetőnek pedig túl kell tennie magát azon, hogy szeretem, nem szeretem. Ha már nem lenne hangom – azt mondom –, akkor is meg kéne becsülni engem. A tisztelet jár nekem, még akkor is, ha gyűlölnek, mert kiállok a többiekért, meg az operaház meglétéért. A gyűlöletet és a haragot egy vezetőnek félre kell tudnia tenni. Ha valakiben gyűlölet van, azt bizonyítja, hogy nem alkalmas a vezetésre. Ókovács minden fellépésemet elvette. És jövőre nemkívánatos személy lettem. Azonban sok mindent elvehet tőlem, de a tehetségemet, a nevemet és az ismertségemet nem.
Hogyan tovább?
Amit a fejembe vettem, azt véghez is viszem, és addig nem fogok nyugodni, amíg a szakmát és az operaénekesek jövőjét meg nem védem. Csak akkor hagyom abba ezt a harcot, ha levágják a fejemet. Azt sem adtam föl, hogy zeneigazgató vagy művészeti igazgató legyek valahol. Énekesként pedig még szintén bőven van dolgom, így természetesen az aktív éneklést sem hagyom abba. Remélem, hogy ha az operaháznak nem is, de Magyarországnak szüksége van még Tokody Ilonára. Nem hagyom magam eltaposni.
