Sztárba szökkentek 6. rész - A legtöbb művész tudatosan készül a színpadra, de akadnak, akik a véletlennek köszönhetik ismertségüket. Sorozatunk hatodik részéből kiderül, milyen külkereskedelmi ügyintéző volt Peller Anna.
Az Operettszínház színésznőjét az égiek is színpadra teremtették, azok szerint legalábbis biztosan, akik megpróbálták ügyintézőként foglalkoztatni. Ismertté válása előtt ugyanis irodistaként több kárt okozott, mint hasznot hozott.
A harmincegy éves Annát mindig is vonzotta a színház világa, de édesapja ragaszkodott ahhoz, hogy civil végzettséget is szerezzen, mielőtt a világot jelentő deszkákra lép.
– Külkereskedelmi ügyintézőnek tanultam. Sikertelenül. Már az iskolában sem értettem a könyvelést, állandóan puskáztam, és a dolgozatoknál a többiekről lestem le a megoldásokat – mondja a szőke színésznő. Ilyen előzmények után került tizennyolc éves gyakornokként egy céghez, ahol még a mosdóban sem volt biztonságban tőle senki. Történt ugyanis, hogy megkérték, hozza ki a toalettből az egyik ottfelejtett katalógust és vágjon ki belőle egy oldalt.
– Kinyitottam a vécé ajtaját, ahol a főnök épp a dolgát végezte. Az olló kiesett a kezemből, elnézést kértem, és kirohantam. Ez volt az első napom.
A folytatás sem alakult túl kecsegtetően, amihez hozzáért, azt el is rontotta. A színművészeti felvételijére készülő újonc gondolatai ugyanis nem a munkán, hanem Shakespeare örökbecsű sorain jártak. A halhatatlan bárd műveit ugyanis munkaidő alatt olvasgatta.
– A faxgépet nem tudtam használni. Rossz helyre küldtem egy levelet, majd zavaromban leöntöttem vízzel. Azonnal tönkrement. Ezek után még kínosabb volt, hogy egy szállítmányt Ausztriába irányítottam Németország helyett.
A fiatal lány alkalmatlansága mindenki számára egyértelmű volt, így később már csak kávét főzött és szendvicseket készített az ügyfeleknek. Egy előnye azonban mindenképp volt kurta ügyintézői karrierjének: az elegáns viselet elsajátítása. Az irodában ugyanis kötelező volt a divatos megjelenés, ezért naponta kiskosztümöt húzott, mielőtt „rombolni” indult.
Annát, aki folyékonyan beszél angolul és németül, a vezetőség eltanácsolta a cégtől, így valóra válhatott dédelgetett álma: színésznő lett. Az Operettszínházban jelenleg is számos darabban láthatjuk, s ma már szerencsés „balesetnek” tartja, hogy egykor a faxgép is kifogott rajta.
– Az ott töltött két hét kínszenvedés volt, és nem csak nekem. Genetikailag kódolva van bennem a színészet, nem is vagyok alkalmas másra.
(Vége)
