Van számítógépe, bújja a netet, de mégis egy régi, mechanikus, Erika márkájú írógépen dolgozik. Lőrincz L. László addig nem hagyja abba az írást, amíg a családjából alakított bizottság le nem állítja.
Látom, még mindig egy régi mechanikus géppel, egy Erikával ír...
Igen, van számítógépem, netezem is, de az írásra a régi gépet használom. Ütöm-vágom Erikát most is, csakúgy, mint régen, s nem is tervezem, hogy változtatok ezen.
Volt valaha alkotói válságban?
Nem, soha. Előfordul, hogy egy könyv megírása nehezebb, mint a másik volt, de ez inkább amiatt van, hogy esetleg közben rájövök, nem is olyan egyszerű, amit kitaláltam. Ilyenkor aztán törölgetem a homlokomat, és elátkozom azt a percet, amikor elkezdtem írni. Arra gondolok, hagyni kellett volna az egészet a nyavalyába és egy másikat elkezdeni. Olyan is előfordul persze, hogy kirobbanóan jókedvem van, és csak írok és írok, azt se tudom, mit. Aztán másnap elolvasom, és arra gondolok: Istenem, hogy lehet ennyi marhaságot írni?
Nemcsak írni, olvasni is szeret. Úgy tudom, többek között Stephen Kinget is kedveli, akinek egyik regényében egy megszállott rajongó foglyul ejti kedvenc íróját. Önnek volt már dolga őrült rajongóval?
Hála istennek még nem raboltak el, de az tény, hogy volt egy nagyon furcsa eset. Becsöngetett egy férfi azzal, hogy imádja a könyveimet, és nagyon szeretne velem beszélgetni. Beengedtem, ő leült, nézelődött, de nem nagyon szólalt meg. Időnként feltett egy kérdést, majd jött a kínos hallgatás. Nagy nehezen elbúcsúztam tőle, de két napra rá újra megjelent, és megint azzal a szöveggel jött, hogy beszélgetni akar. Mondtam neki: de uram, tegnapelőtt is itt volt, miért nem tette fel akkor a kérdéseit?! Toporgott az ajtóban, hogy ne haragudjak, de akkor nagyon zavarban volt… Kérdeztem: és most, ha beengedem, nem lesz zavarban? Mire ő, hááát nem tudom. Na, erre közöltem vele, hogy erre tényleg nincs időm, és becsuktam az ajtót. Azt hittem, feladja, de néhány nap múlva megint visszajött, akkor kénytelen voltam megfenyegetni, hogy rendőrt hívok. Azóta szerencsére nem láttam.
„Egyszer mindenkinek fel kell adnia” – ezt az egyik regényében írta, s a mondat szállóige lett. Ön mikor fogja feladni, azaz abbahagyni az írást?
Hát amikor már nem tudok. Ha fizikailag vagy agyilag nem bírom már. De kineveztem egy „bizottságot”, ezalatt a feleségem és a szeretteim értendők, akiket felhatalmaztam, hogy amikor úgy érzik, már inkább hagyjam abba, álljanak elém nyugodtan, és mondják a szemembe.
Izgul új könyvei az Álmaim asszonya és a Mogyoróallergia fogadtatása miatt?
Persze, ha az ember újat kezd, az mindig izgalmas. Ezek most nem Leslie-történetek lesznek. Más lesz a főszereplő. Van abban kockázat, ha új trendre váltunk. És ne legyünk álszentek, ne mondjuk, hogy nem érdekel, hányan olvassák… Az a fontos, hogy az olvasóknak tetsszen.
