Több mint negyven éve áll a színpadon, közel négyszáz filmben játszott. Egy élő legenda, 73 évesen is talpig férfi. Sorozatunk mai részében lányai neveléséről mesél.
Koncz Gábornak fontos, hogy értékrendjét a gyermekei számára is átadja. Az első házasságából született Teklát és a második feleségétől fogant Reginát már korán rászoktatta a sport, a természet és az állatok szeretetére.
– Tekla mindössze néhány hónapos volt, amikor csináltattam neki egy pányvát, hogy biztonságosan tudjam magam előtt tartani, amikor vágtázom. Így szoktattam hozzá a sebességhez, és így próbáltam kiölni belőle a félelmet. Ezt az eszközt később megörökölte Regina lányom is – mesélte a híres édesapa, aki büszke arra, hogy gyermekei soha semmilyen komoly balesetet nem szenvedtek, kivéve egyetlen alkalmat.
Történt, hogy apa és lánya kilovagolt. A kis Tekla lovának kiscsikója volt, csengettyűvel a nyakán követte a kancát. Ám a csikó egy kukoricatáblánál letért az útról, az anyja pedig vágtázva eredt utána. Tekla valahol a kukoricás közepén esett le a lóról. A kétségbeesett apa hiába szólongatta, nem válaszolt.
– Nem tudtam, merre induljak, arra gondoltam, ha lovon megyek utána, akkor rátaposhatok. Végül futva kerestem, amikor megtaláltam, ott feküdt, csukva volt a szeme. Az első gondolatom az volt, hogy él-e még. Szerencsére magához tért, és csak a keze tört el – emlékezett vissza élete legszörnyűbb tíz percére Koncz, aki az oroszlánok közé is bevitte lányait. A színész ugyanis a budapesti állatkert igazgatójának engedélyével az oroszlán-, puma- és tigrisketrecbe is bebocsátást nyert.
– Az oroszlánok, ha kiskorukban ismerik meg az embert, később is emlékeznek a szagára, és nem bántják. Egyik kedvenc kollégámmal voltam az állatkertben, aki ezt nem tudta. Két láda sörben fogadtunk, hogy be merek-e menni, nem akart hinni a szemének, persze ő nem ismerte a titkomat – anekdotázott nevetve Koncz Gábor.
(Folytatjuk)
