Izmokban mérhető önértékelés – a bigorexia fogságában élő kamaszok

A régi szép időkben, amikor mi voltunk gyerekek, a kamaszok általában csak azt méregették egymáson, hogy ki fut gyorsabban, ki ugrik magasabbra, ki tud többet focizni az udvaron. Tudom, tudom. Ezek az idők elmúltak, hagyjuk a múltat. De azért a mostani világban, gyakorló szülőként számomra több aggasztó jelenség is észlelhető, amelyek esetében komolyan tartok attól, hogy nem tudom megvédeni a gyerekeimet. Itt van például egy mai összehasonlítási alap, ami leginkább kamasz fiúk között terjed: vajon elég izmos vagyok-e. 

A közösségi médiában, filmekben és reklámokban szinte mindenhol ugyanaz a férfiideál jelenik meg: széles vállak, kockahas, látványos izmok. Ez megint csak olyan dolog, ami még a mi gyerekkorunkban nem létezett. Nem láttunk ennyi influenszert, ennyi tökéletes kortársat a neten, akihez a fiaink mérhetik magukat. A kamasz fiúk számára ez az elérhetőnek tűnő tökéletesség könnyen válhat olyan mércévé, amelyhez folyton hasonlítani kezdik magukat. Így alakulhat ki az a jelenség, amit egyre gyakrabban emlegetnek bigorexiaként – ez az, amikor valaki hiába erős és sportos, mégis úgy érzi, hogy nem elég izmos.

Már a tükörnek sem hiszünk

A bigorexia lényege nem egyszerűen az, hogy egy kamasz szeret sportolni vagy erősödni. Sokkal inkább arról szól, hogy folyamatosan elégedetlen a testével, még akkor is, ha a környezete szerint teljesen rendben van az alkata. Egy ilyen kamasz a tükörbe nézve gyakran azt látja: túl vékony, túl gyenge, vagy egyszerűen „nem elég férfias”. Emiatt aránytalanul sok időt kezd edzéssel tölteni, és egyre inkább csak az izmai határozzák meg az önértékelését. A sport önmagában természetesen egy remek dolog. A probléma akkor kezdődik, amikor az izmok lesznek az önbizalom egyetlen mércéi, és ezzel párhuzamosan az önértékelés jelentős zavart szenved. 

A tökéletes TikTok testek

A mai kamaszok olyan képek között nőnek fel, amelyek sokszor erősen megszűrtek, nem valósak, vagy idealizáltak. Az Instagramon, TikTokon vagy YouTube-on rengeteg olyan tartalom jelenik meg, ahol fiatal fiúk látványos testeket mutatnak, edzésterveket osztanak meg, vagy arról beszélnek, hogyan lehet edzéssel a „tökéletes” fizikumot elérni.

Egy kamasz számára könnyű elhinni, hogy ez az elvárás.

Pedig ezek a képek, videók gyakran nem mutatják a teljes valóságot:

• sokszor hosszú évek munkája áll mögöttük,
• gyakran speciális fényekkel vagy beállításokkal készülnek,
• és sokszor egyszerűen csak egy kiragadott pillanatot mutatnak.

A kamasz viszont könnyen úgy érzi: ha ő nem így néz ki, akkor valami nincs rendben vele.

Edzés minden jóérzés nélkül 

Sok szülő örül annak, ha a gyereke sportol, hiszen a mozgás egészséges, fegyelmet ad, és segíthet levezetni a feszültséget is. A bigorexia esetében azonban már az edzés hangulata is megváltozik. A kamasz már nem azért jár edzeni, mert szereti a mozgást vagy a sportot, hanem mert kényszert érez rá. Ha kimarad egy edzés, szorongani kezd, ha pedig a fejlődés nem elég gyors, csalódott lesz. Ilyenkor az izomzat már nem a sport öröme, hanem inkább bizonyítási eszköz.

Mit vehet észre egy szülő?

A változás sokszor apró jelekkel kezdődik. Egy kamasz egyre többet beszél az izmairól, gyakran nézegeti magát a tükörben, vagy folyamatosan más fiúk testalkatához hasonlítja magát.

Előfordulhat az is, hogy

• túl sok időt tölt edzőteremben,
• nagyon szigorúan figyel az étkezésére,
• vagy állandóan úgy érzi, hogy ő „még nem elég jó”.

Fontos azonban hangsúlyozni: a sportolás vagy az edzőterem önmagában nem probléma. A kérdés inkább az, hogy a kamasz hogyan beszél a saját testéről, és mennyire függ az önértékelése a külsejétől.

Beszélni róla – ítélkezés nélkül

A kamaszkor önmagában is érzékeny időszak. A test változik, az önkép alakul, és a kortársak véleménye hirtelen nagyon fontossá válik. Ezért sokszor az segít a legtöbbet, ha a szülő nem kritizál vagy tilt, hanem beszélget. Meg lehet kérdezni például: miért fontos neki ennyire az edzés, mit lát a közösségi médiában, vagy milyen érzéseket kelt benne a saját teste. Egy kamasz számára sokat jelenthet, ha azt érzi: nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy elfogadják.

A test csak egy burok 

A kamaszok könnyen elhiszik, hogy a külsejük határozza meg, kik is ők valójában. Pedig az önértékelés sokkal több dologból áll: barátságokból, képességekből, élményekből és abból, hogyan viszonyulunk másokhoz. Az izmok önmagukban nem adnak önbizalmat – legfeljebb egy ideig úgy tűnhet. A szülők egyik legfontosabb feladata egy ilyen helyzetben szerintem az, hogy segítsenek a gyerekeknek láttatni: az értékük nem a tükörben kezdődik, és nem is ott ér véget.