Utazás alatt lettek család – 22 éven át járta a világot a Zapp család

Utazás alatt lettek család – 22 éven át járta a világot a Zapp család

Vannak családok, akik nyáron autóba ülnek, és elutaznak egy hétre a tengerhez. És van a Zapp család, akik egyszer elindultak autóval – majd huszonkét évig nem álltak meg. Az argentin házaspár, Herman Zapp és Candelaria Zapp 2000-ben indult el Buenos Airesből egy különleges tervvel: autóval szeretnének eljutni Alaszkába. Ami azonban eredetileg néhány hónapos utazásnak indult, végül egy 22 évig tartó világkörüli kalanddá nőtte ki magát. Amikor elindultak, még csak ketten voltak. Amikor visszatértek, már hatan.

Egy veterán autóval a világ körül

A Zapp család nem modern lakóautóval vagy terepjáróval indult útnak: az utazás főszereplője egy 1928-as Graham‑Paige volt – egy közel százéves autó, amelynek még fa kerekei is voltak. 

A jármű nem volt éppen luxusfelszereltségű:

• nem volt benne légkondicionáló,
• a motor gyakran javításra szorult,
• és néha az út szélén kellett szerelni.

Mégis ez az autó vitte őket több mint 362 ezer kilométeren át, öt kontinensen és 102 országon keresztül.

Az autó a család igazi otthonává vált. Egy idő után még át is alakították: meghosszabbították, hogy több ülés férjen bele, és egy felnyitható sátor is került rá, ahol a gyerekek alhattak. Amikor az utazás során a Zapp család olyan helyre ért, ahol óceánt vagy nagy tengert kellett átszelni, az autót általában teherhajóval vagy szállítóhajóval vitték át a következő kontinensre. Ilyenkor a veterán autót egyszerűen felrakták a hajóra, a család pedig ugyanazzal a járattal utazott tovább. Máskor egészen különleges megoldásokat találtak: például egy alkalommal egy bárkán szállították az autót egy nagy folyón, amelyet a helyiek segítségével készítettek elő az útra. 

Az utazás során sokszor improvizálniuk kellett, és gyakran barátok, helyiek vagy hajósok segítsége tette lehetővé az átkelést. Az autó így nemcsak az utakon, hanem tengereken és folyókon keresztül is velük tartott a világ körüli kalandban.

Négy gyerek – négy különböző országban

A történet talán legkülönlegesebb része, hogy a család az utazás alatt nőtt meg.

A négy gyermek mind útközben született, ráadásul mindegyik más országban:

• Pampa az Egyesült Államokban,
• Tehue Argentínában,
• Paloma Kanadában,
• Wallaby pedig Ausztráliában. 

A gyerekek szó szerint a világ útjain nőttek fel. Az iskolát sokszor az autóban vagy az aktuális szálláshelyen tartották – az édesanya tanította őket, miközben új országokat, nyelveket és kultúrákat ismertek meg. A szülők szerint a gyerekek rendkívül nyitottá váltak: könnyen barátkoznak, nem félnek az újtól, és gyorsan alkalmazkodnak minden helyzethez. 

Iskola útközben

A gyerekek távoktatásban (homeschooling rendszerben) tanultak, vagyis egy hivatalos tantervet követtek, de nem hagyományos iskolába jártak. A tananyag elsajátítását az édesanya irányította, a haladást pedig egy oktatási program vagy iskola felügyelte.

A vizsgákat többféleképpen oldották meg:

• online feladatokkal és tesztekkel, amelyeket interneten keresztül küldtek be,
• időnként hivatalos vizsgaközpontokban, amikor egy-egy országban hosszabb ideig tartózkodtak,
• illetve portfólió jellegű értékeléssel, amikor a tanulási eredményeket (projektek, beszámolók, feladatok) ellenőrizték.

A tanulás nagy része azonban élményalapú volt: a gyerekek múzeumokban, történelmi helyszíneken, természetben élőben tanulták meg azt, amit mások sokszor csak tankönyvből olvasnak. A család beszámolói szerint a gyerekek végül nemzetközi vagy argentin oktatási program szerint haladtak, így a tanulmányaik hivatalosan is elfogadottak maradtak, még úgy is, hogy közben a világ különböző pontjain éltek.

Kevés pénz, rengeteg segítség

A kaland nem luxusutazás volt. Amikor elindultak, mindössze 4000 dollár megtakarításuk volt. Az út során sokszor idegenek segítették őket:

• szállást adtak,
• étellel kínálták őket,
• vagy éppen segítettek megjavítani az autót. 

A család szerint az egyik legnagyobb tanulság az volt, hogy az emberek sokkal segítőkészebbek, mint gondolnánk. Candelaria Zapp egy interjúban úgy fogalmazott: a legnagyobb felfedezése az volt, hogy „az emberek valójában csodálatosak”. 

Az álom írta felül a terveket

Az eredeti terv csupán egy fél évig tartó utazás volt. Amikor azonban elérték Alaszkát, a család nem akart hazamenni. Úgy döntöttek, folytatják. Így lett a néhány hónapos kalandból több mint két évtizedes utazás. A világ körül jártak, hegyeket, sivatagokat és esőerdőket láttak, hajóztak folyókon, és olyan helyekre jutottak el, amelyekről korábban csak álmodtak. 

Visszatérés 22 év után

2022-ben a Zapp család végül visszatért oda, ahonnan elindult: Buenos Aires központjába, ugyanahhoz az obeliszkhez, ahonnan 2000-ben útnak indultak. Amikor elindultak, még ketten voltak. Amikor visszatértek, már négy gyermekkel érkeztek – és egy végtelen történettel, amely szinte hihetetlennek tűnik.

A család szerint azonban az utazás legfontosabb tanulsága egyszerű: a világ hatalmas, gyönyörű és tele van emberekkel és helyekkel, akiket és amiket érdemes megismerni. És néha egy álomhoz nem kell más, csak egy régi autó, kalandvágy, egy kis bátorság – és az, hogy elinduljunk.