Szorong a gyerekem - így segítek neki túlélni

Azt gondoltam, hogy ha én már megbirkóztam a saját szorongásaimmal, akkor könnyebb lesz őket is végigkísérni ezen az úton, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem ennyire egyszerű. Hiszen a szorongásnak nincs univerzális ellenszere, és minden helyzet, minden életkor új kihívásokat hoz.

Ahhoz, hogy segíteni tudjak, először meg kellett értenem, hogyan épül fel a szorongás. Egy helyzetből indul, amely triggerként hat. Ez lehet például egy közelgő számonkérés az iskolában vagy egy várható új feladat. Ez a szituáció elindítja a negatív gondolatok áradatát a csemetében, amelyek gyakran irracionálisak, külső szemlélőként legalábbis így tűnik. Ezeket a gondolatokat negatív érzelmek követik, amelyek fizikai tünetekben is megnyilvánulhatnak: erős szívdobogás, kipirulás, ökölbe szorított kezek. Ezek a tünetek pedig viselkedési reakciókat váltanak ki, mint például kiabálás, kritizálás vagy éppen befordulás. Tinédzserkorban ez a folyamat még intenzívebb, hiszen az agyuk prefrontális kérge még nem fejlődött ki teljesen, ezért nem tudják úgy kontrollálni az érzelmeiket, mint egy felnőtt.

A szorongás körforgása nem könnyű, de szülőként muszáj megpróbálnom megtartani a higgadtságomat. Ha sikerül, akkor képes vagyok arra gondolni, hogy a gyerekem egyszerűen csak át akarja adni nekem a feszültségét. És mivel az én agyam elvileg már teljesen kifejlődött, remélhetőleg jobban meg tudok birkózni vele.

Persze az internet tele van tippekkel és trükkökkel, hogy hogyan lehet a szorongás spirálját megtörni. Nekünk is vannak bevált módszereink. Például a légzés megnyugtatása mindig segít. Akár a levegővétel számolásával, akár azzal, hogy képzeletben elfújjuk a feszültséget. A zene és a tánc is sokat segíthet. Hangosan énekelni vagy csak üvöltözni egy dalszöveget felszabadító érzés, de egy hangszer megszólaltatása is kizökkentheti a gyerekeket. Az egyszerű, ismétlődő mozdulatok, mint a papírtépkedés, stresszlabda nyomogatása vagy gyurma gyúrása, szintén hasznosak lehetnek. Ha pedig van rá lehetőség, egy rövid séta a szabadban mindig jó hatással van, bár be kell vallanom, este tízkor egy iskolás gyerekkel nehezen kivitelezhető.

A legfontosabb azonban, hogy mindig beszélgessünk róla. Néha elég csak annyit mondani, hogy „értem, mit érzel”, máskor viszont jobban segít egy-egy pozitív megerősítés. Bár eleinte furcsa lehet hangosan kimondani egy „meg tudom csinálni” típusú mondatot, idővel ez is természetessé válhat. És persze az is sokat számít, hogy a gyerek megfelelő állapotban legyen: elegendő alvás, rendszeres mozgás és kiegyensúlyozott napirend mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban tudjon megküzdeni a szorongató helyzetekkel.

Szülőként talán az a legnehezebb, hogy elfogadjuk: aki szorongó, az valamennyire mindig az is marad. Nem az a cél, hogy teljesen megszabadítsuk a gyerekeinket ettől az érzéstől, hanem az, hogy megtanítsuk őket együtt élni vele. Hogy tudják, a szorongás nem ellenség, hanem egy jelzés, amivel meg lehet tanulni bánni. És ha ezt sikerül átadnom nekik, talán egy kicsit könnyebb lesz nekik, mint nekem volt.

Tudtad, hogy a szorongás evolúciós szempontból egyfajta védekezési mechanizmus? Az őseink számára a túléléshez elengedhetetlen volt, hogy éberek legyenek a veszélyekkel szemben. Bár ma már nem fenyeget minket minden nap vadállatok támadása, a szorongás az emberi természet része maradt, és evolúciós szempontokat figyelembe véve hasonlít ahhoz az ősi, barlangban a kardfogú tigristől rettegő érzéshez. Azonban ha túlzott mértékűvé válik ez a szorongás, az komoly akadályokat gördíthet a mindennapi élet elé.

Szülőként talán az a legnehezebb, hogy elfogadjuk: aki szorongó, az valamennyire mindig az is marad.

Mert van az a része a dolognak, ami minden erőfeszítésünk ellenére megmarad. Nem az a cél tehát, hogy teljesen megszabadítsuk a gyerekeinket ettől az érzéstől, hanem az, hogy megtanítsuk őket együtt élni vele. Hogy tudják, a szorongás nem ellenség, hanem egy jelzés, amivel meg kell tanulniuk jól bánni, a helyén kezelni. És ha ezt sikerül átadnom, talán egy kicsit könnyebb lesz nekik, mint nekem volt gyerekként.

Felka