6:00 - Az ébresztő csörög. Haha, csak vicceltem! A hároméves már 5:45-kor az arcomba mászott, hogy "Anya, én már nem is vagyok álmos!"
6:05 - Zombi üzemmódban kitámolygok a konyhába. A gyerek közli, hogy ma hercegnőnek öltözve megy oviba. Jelzem, hogy ma szerda van, ilyenkor tornaruha kell. Kitör az első hiszti.
6:15 - A kávéfőző azt mondja: "Khmmm-khmmm-STOP". Basszus, kifogytunk a kávéból. Ez most komoly???
Közjáték a nappaliban:
6:30 - A nagyobb gyerek is előkerül.
6:45 - Próbálok reggelit készíteni. A kisebbik közli, hogy a szendvicset csak akkor eszi meg, ha háromszög alakú, DE nem olyan háromszög, hanem OLYAN háromszög. Értem???
7:00 - Megtalálom a tornaruhát. Sajnos a padlón, gyűrötten. A vasaló még meleg az előző esti "jaj, holnap ünneplő kell" akcióról.
Párbeszéd a fürdőszobában:
7:15 - A cipőfelhúzás zen gyakorlata: "Nem, az a bal lábad. Nem, most se a jobb. Az még mindig a bal. Igen, UGYANAZ a lábad, ami az előbb is volt!"
7:30 - Indulás előtti utolsó ellenőrzés:
7:45 - Végre elindulunk! Három lépés után: "Anya, pisilnem kell!"
7:55 - Az oviban:
8:00 - Beérek a munkahelyemre. A kocsi visszapillantó tükrében észreveszem, hogy két különböző cipő van rajtam.
Tanulságok:
U.i.: Ja, és a rózsaszín zokni? Meglett. A kutyaházban volt, mert "oda tette el biztonságos helyre" a hároméves...
K.K.K.