rész

Ez a sorozat – aligha fér ugyanis egy posztba a mondanivaló – elsősorban a gimnáziumi felvételikről szól, egy kis kitekintéssel azokra az érettségit is adó technikumokra, amelyek népszerűek, akad köztük kéttannyelvű is, és olyan, ahonnét a gimnáziumokhoz hasonló az esély a továbbtanulásra.

Nulladik lépés – miért megyünk középiskolába?

Nyolcadik osztály után – muszáj. Hogy úgy mondjam, a vizet leengedik, mindenki hagyja el a medencét. Kötelező valamerre továbblépni. Ez a muszáj segít is – az általános iskola jó esetben támogatja a diákot és a szülőt, tanáccsal, adminisztrációval.

Negyedik vagy hatodik osztály után – nem muszáj. Itt az általános iskola ritkán partner, és csak akkor érdemes energiát szánnunk rá, ha konkrét okunk van az iskolaváltásra. Itt általában nincsenek szakirányok, csak gimnáziumok. Ezek közt olyanok, amelyek valamilyen tantárgycsoportban kiemelkedő „szolgáltatást” nyújtanak.

Tehát, ha nem nyolcadikos szülőjeként olvasod ezt a cikket, akkor a nulladik lépés elgondolkodni azon, miért is akarjuk ezt, és mennyire akarjuk. Mert általában sokat kell dolgozni a sikerért – és utána is kezdeni kell azzal valamit, hogy szeptembertől másik közösség, másik iskola, más osztálytársak és új kezdet várnak.

Lehetséges okok:

A gyerek valamiért nem érzi jól magát a mostani suliban, és akkor egy másik általános iskola helyett legyen inkább gimnázium.
Nem vagyunk elégedettek a mostani iskola tanítási színvonalával, vagy aggódunk, hogy egyre kevesebb a jó tanár ott.
Konkrétan ismerünk olyan egy vagy több középiskolát, amelynek programja, szellemisége, eredményei számunkra vonzóak és rokonszenvesek, a gyerek valamilyen célját támogatja.
A gyereknek van valamilyen jól azonosítható tehetsége (lehet zene, matematika, sport...), amelyet bizonyos intézményben jól tudnának fejleszteni.
Előrehoznánk azt az időszakot, amely eldönti a következő négy-öt-hat-nyolc évet, mivel tartunk tőle, a viharos kamaszkor talán nem a legjobb időszak egy olyan próbatételre, mint a felvételi.

Kevésbé jó ok a váltásra, ha akár a gyerek akarata ELLENÉRE erőltetünk valamilyen számunkra ígéretes középiskolát, versenyistállót, szakirányt. Ha bizonytalan, tudjuk segíteni a döntésben, de akarata ellenére sose érdemes sehova sem erőltetni – ha be is jut valamilyen intézménybe, súlyosan visszaüthet, ha valójában nem ő szeretett volna odamenni. Lelki problémákat se mindig old meg egy iskolaváltás – ami önmagában és még akkor is stressz, ha örömmel készült rá, és akart menni.

És kapaszkodj: baj lehet az is, ha „túl jól” sikerül egy felvételi. A gyerek így bejut egy később túl erősnek bizonyuló helyre, ahol kőkemény munkával se tud igazán jó eredményt elérni.

Ha a döntés megvan, hogy igen, szeretnétek középiskolába felvételizni, a miértje is megvan, akkor nagyjából van két stratégia. Ezek erősen eltérnek.

Ha van egy, maximum három intézmény, ahova NAGYON akar menni (és nem tűnik elérhetetlennek), akkor azokat kell megcélozni – mindennel. ODA és csak oda járni felvételi előkészítőre, nyílt napra, szerezni információt, ismerőst, tapasztalatot.

Így "könnyebb" (időben, vagy abban mennyire látjuk a követelményeket), de a kockázat is nagyobb: ha egyikbe se jut be mégsem, akkor sokkal nehezebb utólag valami kielégítő megoldásra jutni. Nyolcadikosként én csak azoknak ajánlanám ezt a stratégiát, akik nagyon elszántak, nagyon jól mérik fel az esélyeiket, és kifejezetten vonzók lehetnek az adott intézménynek.

Negyedik vagy hatodik általánosban kevésbé rizikós az ügy – ha elfogadjuk, hogy ha nem kerül be, akkor marad ott, ahol van.

És van a másik stratégia: söréttel lőni, sok helyet kinézni, sok forgatókönyvet végigjátszani fejben, adott esetben sok felvételire elmenni – és akár az utolsó percben is variálni, mit tegyünk az első helyre.

Nyolcadikosként ez nagyobb tortúra, de biztosabb, hogy olyan helyre veszik fel, ahova hajlandó is menni. A Nagylánnyal anno ezt választottuk, és bár lógó nyelvvel mentünk szóbelizni sok helyre, így biztosak voltunk benne, hogy végül jól döntöttünk.

Stratégia 1: Engem csak a Fazekas/Eötvös/Informatika/Egészségügy/akármi érdekel

Itt egyszerűbb az ügy: ahogy írtam fent, oda koncentrálunk minden erőforrást és időt. Minél előbb, minél több infót begyűjtve – de szigorúan szinte csak onnan. Vigaszág nincsen, csak afféle ZS tervként, ha nagyon muszáj.

Ezek a sulik, ahova így akarnak bekerülni, általában korán elkezdik begyűjteni az érdeklődőket. Indítanak szakkört, előkészítőt, nézik a versenyeredményeket is. A „feltörekvő” új intézmények pedig nem vetik meg a kereskedelmi marketing eszközeit sem, hogy népszerűséget szerezzenek.

A „történelmi” versenyistállóknál az sem ritka, hogy már a második-harmadik generáció is hagyományosan oda jár. És ez lehet az egyik csapda: ha mi „kívülről” akarunk bekerülni, érezhetően hátrányban lesz az, akinek nem járt oda apja, anyja, testvére.

És kevés lesz az, hogy a mi gyerekünk a legjobb a saját osztályában, a saját sulijában. Néha az is, ha végigtol egy online felvételi tanfolyamot. Ott a legjobb módszer rátapadni az iskolára, és nagyjából mindent, de mindent használni, amit kínálnak. És sajnos tudomásul venni, ha a gyerek már a tavalyi év végi bizonyítványa alapján is esélytelen bekerülni. Mert ilyen is van bőven.

Stratégia 2: van ugyan pár kedvenc, de beleférhet sok más is. Illetve, amikor menet közben fedezünk fel iskolákat, például a nyílt napjuk, új információk alapján

Ez egy teljesen eltérő stratégia: itt nem a kedvencekre fókuszálunk, hanem tényleg minden, de minden lehetőséget megnézünk…és így döntünk, vállalva, hogy mindenkinek teljesen nem tudunk megfelelni, minden elvárást teljesíteni, de valahol kifejezetten ránk fognak várni, ha megdolgozunk érte. Munkás, de sokszor megéri.

Ez a stratégia azzal kezdődik, hogy kiszórjuk mindazon intézményeket, amelyeket NEM választunk valamiért.

Fogj egy térképet meg egy ceruzát

..és rajzold körbe földrajzilag a helyet, ahova még el bír jutni. Lehetőleg EGYEDÜL is, tömegközlekedéssel. Naponta, rendszeresen. Nem, nem mindig tudod évekig kocsikáztatni.

Ha kollégiumban is gondolkodtok, adjátok hozzá azokat a helyeket, ahol van vonzó továbbtanulási ÉS kollégiumi lehetőség.

Aztán fogj egy valós vagy virtuális lapot, és írj fel rá dolgokat, amik KIZÁRÓ okok lehetnek egy-egy középiskolánál. Bármit.
Néhány példa, tényleg csak példa, hiszen tényleg BÁRMI lehet a kizáró ok:

kizáró ok lehet, ha a középiskola fizetős
kizáró ok lehet, ha a középiskola úgy egyházi, hogy komolyan igénylik a CSALÁD bekapcsolódását a felekezeti életbe, és ti egy másikba tartoztok, vagy sehova se szeretnétek. (Figyelem: attól hogy egyházi egy középiskola, ez nem mindenütt elvárás)
kizáró ok lehet, ha lányotok van, és az adott középiskolában csak fiúk tanulnak
ha a suli bentlakásos, és ti nem akartok olyat
kizáró lehet az iskolatípus: ha nem ad érettségit, ha nem akartok gimnáziumot vagy technikumot
a specializáció: egyes szakmák különleges intézményei (művészeti vagy katonai iskolák, erősen egy iparághoz kötődő iskolák)
a NYELV: nemzetiségi középiskola, vagy ahol nem lehet azt a nyelvet tanulni, amit a gyerekünk tanult áltisiben, és amit folytatna.
az elvárások: nem színjeles bizonyítvánnyal nem fogadnak mindenütt szívesen...
..és folytathatnám.

Ezzel a listával magatok előtt itt lehet szűrni az intézményeket. Ez az adatbázis az ország összes középiskoláját tartalmazza. Szerintem nem túl felhasználóbarát, de működik.

Csináljatok ez alapján egy olyan listát, amelyben MINDEN iskola szerepel, amely az adott földrajzi régióban van, és NEM szórható ki a kizáró okok valamelyikével. (ezt a kizárós listát vegyétek komolyan, de mondvacsinált okkal ne zárjatok ki szinte minden sulit, mert akkor lehet, 2-3 intézmény marad csak lehetőségként).

Ami marad, no az a lista, amiből „főzni” fogunk.

Ezekben akadhat olyan iskola, ahol nincs központi felvételi (általában a nyolcadikosok számára kínált, inkább szakképző intézmények), de a többségben (nyolc-hatosztályosnál MINDBEN) lesz központi felvételi.

Itt tartsatok egy kis szünetet, és nézzétek meg az adott korosztálynak szóló általános infókat ezen az oldalon. Ez nem egy állami intézmény, de meglepően pontos és érthető információkat ad, hosszú évek óta, jó ütemérzékkel küldve ezeket. Ha kaptok tőlük „reklámlevelet”, ne dobjátok ki akkor sem, ha nem akartok tőlük felvételi tanfolyamot – anélkül is rengeteg hasznos infóval szolgál, ingyen.

Dátumokat, követelményeket, központi weboldalakat fogtok megismerni, a központi felvételi (és az utána következő szóbelik) folyamata ugyanis hosszú, sok-sok állomással, és néhány olyan határidővel, amit NAGYON nem ajánlatos lekésni.

Nyolcadikosoknak segít az általános iskola is, de a többieknek nem – ott a szülőnek teljesen önjárónak kell lennie. Ajánlatosak a jó digitális készségek a szülőnek is – különben már nagyjából a nagy megmérettetés előtt elvéreztek, ha nem segít az általános iskola.

Kérdezzetek bátran, Tündével együtt az elmúlt években összesen négyszer csináltuk végig.

A következő részben jön a menetrend és a VarázsExcel: a te egyéni adatbázisod a sulikról, amelyeket végül megcéloztok.

folyt.köv.

Vakmacska

Középiskolai felvételi - nehezebb, mint megmászni egy magas hegyet?