Az első gyermekemet vártam, amikor egy keddi nap az ctg utáni vizsgálatnál a doki mondta, hogy enyhe vérzésem van, feküdjek be a kórházba, mert nem lakunk közel, ha bármi van, így már jó helyen leszek. Eltelt két nap, majd csütörtökön hajnal egy órakor kezdődtek a fájások, amik akkor még 15 percesek voltak.
Elég sokáig tűrtem, reggeli vizitnél jeleztem a szülésznőnek, hogy már vannak fájásaim. Az volt rá a válasz, hogy az már jót jelent, mivel addig semmilyen fájásom, problémám nem volt.
Egyre erősödtek a fájások, de még mindig bírtam és tartottam magam, vizsgálat során mondta a doki, hogy vannak fájásaim, amit nem is érzek.
Közeledett az este, amikor már eléggé éreztem, hogy ideje szólni a szülésznőnek, 5 percen belüliek voltak a fájásaim. Befektettek egy vajúdószobába, ahol ctg-vel nézték a pici szívhangját és a fájások rendszerességét.
Megvizsgált egy doki, aki azt mondta, hajnalra meglesz a baba. Nem így történt, mivel elment hajnalban a doki még egy jót pihenni. Nagyon fájt már mindenem, folyamatosan nézegetett egyik-másik szülésznő, aki végezte rendesen a dolgát, a doktor úr majd péntek reggel 6 órakor repesztette meg a magzatburkot és kaptam még fájáserősítőt.
Úgy gondolom, elég hamar meglett utána a pici, mivel a tolófájások amikor jöttek, már csak percek választottak el attól, hogy végre megszülessen a pici. Reggel 8 óra 18 perckor született meg Zsófia, a kislányunk 3700 grammal és 53 cm hosszúan. Olyan szépen felsírt, hogy elsírtam magam.
Sokszor hallottam, hogy amint megszületik a pici, minden fájdalom megszűnik, és ez tényleg igaz, amikor a mellkasomra rátették az életünk értelmét, már nem fájt semmi, már csak a boldogság volt, hogy végre szülők lettünk.
K.
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
