A melltartóimat lecseréltem „E, mint elefánt” kosarasra

Abba valahogy beletörődtem, hogy a melltartóimat le kellett cserélnem E, mint elefánt kosarasra, de lassan jönnek a nadrágok is. A kedvenc nacim már tavasszal sem volt túl kényelmes, most viszont úgy két évre a szekrény mélyére kerül. Kapóra jött a lehűlés. A nyári falatnacik felejtősek. Igaz, az egyik még kényelmes, de a tükörben elég amorf látvány fogad. Oké, hogy Bébi még csak babszem méret, de a hasamat már behúzni sem tudom. Valami lufiszerű cucc van a helyén. Már gondolkozom a normál farmer és a kismamagatya közötti megoldásokon. Ahogy a barátnőm megjósolta...

És tényleg...

Egyelőre egy komoly kiló plusz sincs rajtam, de abban biztos vagyok, hogy az is mind a melleimen foglal helyet. Rettegtem, hogy te jó ég! Ha most ennyi vagyok, vajon hol lesz a vége??? Aztán visszalapoztam a többi gyerek naplóját és arra jutottam, hogy mindegy, hol kezdtem... a vége kb. mindig ugyanott volt. Pedig elég szélsőséges kilókról indultam.

Eddig még egyik várandósságom alatt sem voltak tipikus kismama-allűrjeim. Olyanok, amikből a mémek készülnek. Na, most...

Hazavergődtünk az ünnepi délelőttről, és én már minden ízlelőbimbómmal készültem a vágyott gombalevesre, amiről napok óta ábrándoztam. Hirtelen dél lett és kezdett húzni az ágy... a dél az valahogy ilyen mostanában. Kavartam a levest és csukódott le a szemem. Ledőltem, közben Kedves folytatta a főzést. Egyszer csak arra ébredtem, hogy álmaim gombalevese helyett undi gombaszag van a lakás minden pontján, és órákig émelyegtem már a gomba gondolatától is. Kicsaptam az ablakokat is, de semmi... Elég hisztis érzés volt... Azért másnap duzzogva megettem a levest...

A szabi letelt. Pedig mennyire bírtam... és örvendeztem, hogy a délelőtti émelygés búcsúzóban. Én kis naiv... pusztán annyi volt, hogy nem 5-kor keltem. Amint visszaszálltam a mókuskerékbe, nyomban jött vissza az émelygés is. Ilyenkor az tartja bennem a lelket, hogy már csak három hét... és nagyon ajánlom, hogy minden a nagykönyv szerint menjen...

Viszont volt irtó cuki álmom a napokban. Bébi csupaszon feküdt a kiságyban bogárpózban, én meg cirókáztam a hátát. Ahhhh.... milyen jó is lesz. Egyre gyakrabban ébredek úgy, hogy a kezem a pocimon van. Kedves azelőtt a derekamat ölelte éjszaka, de most már az ő keze is a Bébit vigyázza.

Nanta