Karácsonykor született a kislányom

December 23-án elmentünk még az ünnepek előtti utolsó ctg-re, onnan egy utolsó vásárlásra a Tescóba, ahol szerencsémre távozott a nyákdugó, és éreztem, hogy valami van. Ennek ellenére szépen hazamentünk, elkezdünk előkészülni a karácsonyi főzésre.

Este elkezdtem díszíteni a fát, amikor is fájásokat kezdtem érezni, rögtön 5 perceseket. Azért 9-kor aludni mentünk, de 11-kor keltettem a páromat, hogy menjünk. A kórházban nem fogadtak szívesen, közölték, hogy ők már pihenni akartak.

Megvizsgáltak azért, aztán kaptam egy ágyat, mondván, hogy még messze van a vége. Másnap 10 körül már nem viseltem jól a dolgokat, kértem fájdalomcsillapítót, de mivel mentek épp ebédelni, így mire visszatértek, már olyan fázisban tartottam, hogy nem kaphattam.

Végül sétálni indultam kicsit a szobában, és sokkal jobb volt, mint feküdni, le is zuhanyoztam, az igazi felüdülés volt. Egy nagyon fiatal orvos volt velem utána, végig nyomta a poénokat, két fájás között nevettem nagyokat. Párom nem volt benn velem, együtt döntöttünk így.

Szegénynek lemerült még a telefonja is kinn, várta a családomat, azt se tudta, mi van velem benn, de hősiesen üldögélt kint.

Délután egy óra körül jöttek végre a megváltó tolófájások, és orvosi könyök segítséggel kettőkor megszületett az én gyönyörű kislányom, 49 centiméterrel és 3150 grammal. Annak ellenére, hogy semmibe vették, hogy szívbeteg vagyok, és nem tudtam bevenni a gyógyszert, és a varrásnál sem várták meg hogy hasson az érzéstelenítő, amikor a kezembe volt a csöpp kis élet, mindent elfelejtettem, és csak néztem a gyönyörű pofiját.

A következő gondolatom az volt, hogy hát nem tudom eldönteni, hogy álmosabb vagy éhesebb vagyok-e. De végül kiderült, hogy álmosabb. Apuka is bent töltött velünk fél órát, aztán kiment, mert látta, hogy nagyon álmos vagyok, és fogadta a családomat.

Három napot töltöttünk bent. A csecsemősök irtó jó fejek voltak, második nap már nem kérdezték kell-e fájdalomcsillapító, csak adták. A főorvos második nap, a viziten mindenkinek hozott karácsonyi csokit. Egy igazi karácsonyi csoda lett. A családom azóta is oda van a kishölgyért, aki ma már sétálgat, és gagyog ezerrel, na, meg kiabál a kutyákkal, ha azok ugatnak.

Fanni

Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést