Amikor reggel 8-kor megérkeztünk a párommal a kórházhoz már négyperces fájásokkal, a kimerültségtől menni sem tudtam, hát hoztak a takarító nénik(!) egy tolószéket.
Amikor megérkeztünk a szülészet ajtajához, csengettünk. A szülésznő nyitott ajtót, s feltette az ilyenkor szokásos kérdéseket, majd hogy miért ülök, azonnal álljak csak fel.
Először rosszulesett, de maximálisan igaza volt, hisz otthon is „kellemesebb” volt állva vajúdni.
Mire átvettem a kórházi köpenyt, már meg is érkezett az ügyeletes orvos és megvizsgált. Mondta,hogy négy ujjnyira nyitva vagyok, burkot kell repesszen.
Nem tudom, milyen a vajúdószoba, oda már nem jutottam el. De úgy tudom, van labda és bordásfal.
Nem volt idő sem beöntésre, sem borotválásra, máris fektettek a szülőágyra, és ctg-re raktak. Kaptam oxitocin infúziót, hogy gyorsuljanak az események. Innen számítva szűk három óra alatt lezajlott minden, nem is mesélek, hisz ez most nem szüléstörténet.
Mialatt szültem, mind az orvos, mind a szülésznő biztatott, támogatott, elmondták, mit hogy csináljak, mit hogy fognak ők csinálni.
A párom velem lehetett végig, sőt, gyermekorvos is volt végig a szülésem alatt, minden eshetőségre.
Gátmetszésem is volt, de kellett is, még így is repedtem sajnos.
A szülés után fellépett egy kis komplikáció (annyira sérült a hüvelyfalam, hogy azt is varrni kellett. Ha nem állt volna el a vérzés, akkor meg is kellett volna műteni).
Mialatt a doki foltozgatott, végig mondta, hogy mit fog csinálni, vagy hogy ez most fájhat stb.
A szülészet korszerűnek mondható, higiénikus, már amennyi emlékem megmaradt onnan, nem igazán volt kapacitásom arra figyelni.
Nézzük az ellátást:
Sem orvost, sem szülésznőt nem fogadtam, viszont VIP-szobát kértem.
Semmiben nem különbözik a többi szobától, ugyanolyan, csak egy ágy van benne. A tusoló, vécé átlagos. Itt-ott található kosz, de hol nem? Ezeket a két VIP-szoba használta, azaz két anyuka. Szappan nem volt, és papírról is mi gondoskodtunk. De engem nem zavart.
A takarító néni minden nap jött, készségesen megcsinált mindent, még volt pár jó szava is.
A szobában a mosdónál szintén nem volt szappan, sem kézfertőtlenítő, de amúgy is vittem magammal. A babát ott fürdette a csecsemős nővér a szobában, minden második nap.
A baba a kórháztól kapott ruhában volt, de lehetett vinni sajátot is, pelenkát mindig adtak.
Az ételekkel sem volt gondom, elég is volt, bár én menzán nőttem fel.
Mind az osztályos nővér, mind a nappalos csecsemős nővér többször is meglátogatott a szobában, hogy minden rendben van-e.
A kórház védőnője is többször jött, ő mutatta meg, hogyan kell szoptatni, fejni. Sőt, a hathetesen esedékes csípőszűrés helyét is elmagyarázta, merre találom majd.
Elláttak tanácsokkal is a hazamenetel előtt, például, hogy hogyan büfiztessek.
Összefoglalva mindenki nagyon kedves volt. Határozott, de kedves.
Kérés nélkül megmutattak mindent, vagy megkérdezték, mutassák-e, sokat segítettek, mindent elmagyaráztak mind a szülés alatt, mind a bentlét alatt.
Nyilván szerencsés napokat fogtam ki a hosszú hétvégének köszönhetően, meg hogy aznap csak én szültem.
Fogalmam sincs, hogy zajlottak volna a dolgok, ha egy zsúfolt hétköznap, netán éjjel szülök.
De elégedett voltam mindennel.
Pontszámok:
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.